Könyves kívánságlistám

július 07, 2018

Gyerekkoromban nem szerettem olvasni. Minden nyáron, kínkeservesen rágtam át magam a kötelező olvasmányokon vagy 20 oldal után feladtam. 9-10 évesen kicsit sem kötött le Szent Péter esernyője ahogy 13 évesen a Kőszívű ember fiai sem. Otthon sem olyan nevelést kaptam, ami a könyvek szeretetére épülne. Nincsenek emlékeim mesekönyvekről, sem arról, hogy bárkit olvasni láttam volna a családban. Élvezettel olvasni. Hobbiból. Szeretetből. Ez kimaradt.

Bőven a tinédzser éveimben jártam, bontakozó szerelmi élettel, mikor hirtelen felindulásból elolvastam pár Danielle Steel regényt, amiből Anyum kis gyűjteménye csak úgy duzzadt, mert imádta az ilyeneket fiatalon. De egy idő után az azonos sémára épült sztorikat - mindenki gyönyörű, mindenki gazdag, mindig happy end van - meguntam, és ott abba is maradt az olvasósdi. Majd pár évvel később az első igazi könyvolvasói élményt egy csodás kisfiútól kaptam, s Ő nem volt más, mint Harry Potter.

Élvezettel, csodálattal, kíváncsisággal olvastam a könyveket, emlékszem, hogy a Főnix rendjét a maga 700+ oldalával alig 2 nap alatt ledaráltam. Hihetetlen volt számomra a felismerés, hogy én akár még szerethetek is olvasni! Akkoriban még pár kalandregényt, fantasy témájú kötetet (például az Örökség-ciklus Christopher Paolinitől) elolvastam, majd valahogy megint megrekedt a dolog, és szégyen vagy sem, de az utóbbi években semmit sem olvastam. Még a tavaly tavasszal kiharcolt Harry Potter és az elátkozott gyermek is csak pihen a polcon. Szörnyű!

Mert hogy az utóbbi években, ha kikapcsolódásra vágytam, akkor azt a hobbimban leltem meg, vagy sokszor egy filmben, sorozatban, vagy manapság Youtube videókban. Mivel kevés a szabadidőm mióta anya vagyok, pláne mióta Dani nagyobbacska, ezért azon rövid idő alatt ami adódik egy nap, próbálok mindent belesűríteni. Videózni, blogolni, videót vágni, képet szerkeszteni, filmezni, youtubeozni, beszélgetni a barátaimmal, posztolni instára, fészre, megnézni mások mit posztoltak intsára és fészre... egyszóval 120%-osan igyekszem kihasználni amit csak lehet. De sokszor mindennek az az eredménye, hogy végül semmit sem fejezek be teljesen. Három részletben nézek meg egy 40 perces sorozatrészt, félig olvasok el egy posztot, felszínesen görgetem át az Instát, félig szerkesztem meg a képeim. Ismerős ez másoknak is? Ugye?!

Viszont most azt érzem, picit lassítanom kell, priorizálnom a dolgaim, és nem sajnálni az időt nyugisabb, minőségibb időtöltésre, és itt jön újra képbe az olvasás. Talán a jógázás és a vele járó új szemlélet, amivel ismerkedem, az van rám ilyen hatással, talán csak igazán érett már, hogy kicsit észbe kapjak, és elengedjem a nem fontos dolgokat az életemben amikre túl sok időt szánok, nem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy újra be kell hoznom az életembe a könyv olvasást. Épp emiatt alakítok majd ki az új hálószobánkban egy kis olvasó sarkot is, ezzel is fokozva az ébredő lelkesedésem.

Ahhoz pedig, hogy újra izzítsam magamban az olvasás iránti szeretetet, be kell szereznem pár olyan könyvet amiket úgy érzem, élvezettel tudnék lapozni, és nem csak a polcon mutatnak jól. Van egy kis kívánságlistám, amit az utóbbi időben pakoltam össze magamnak, ezt szeretném megosztani most Veletek.

Gary Chapman - Az 5 szeretetnyelv: egymásra hangolva - az életre szóló szeretet titka

"Ennyi csak mi tudható, szeretni kell s szeretve lenni jó!" az életem egyik meghatározó idézete az ötből (ide kattintva nézd meg a maradék 4et is!). A szeretet a mozgatórugója mindennek, legyen ez akármilyen elcsépelt is, de szerintem így van. Viszont a szeretetért dolgozni kell, minden emberi kapcsolatot az egymás iránti szeretetből tett lépések határozzák meg. Ahhoz, hogy ne csak működjön, de jól működjön két ember között a viszony, tenni kell, de lévén hogy nem vagyunk egyformák, nem egyformán fogadjuk és adjuk a szeretetet.

Ezt fedezte fel Gary Chapman párterapeuta a sok évtizedes munkája során, és megalkotta az 5 szeretetnyelv elméletét. Ami szerintem zseniális, én teljes mértékben magamévá tudom tenni, és szinte azonnal meg is határoztam, mi az én elsődleges szeretetnyelvem. Szeretném tüzetesebben megismerni, megérteni, és beépíteni az emberi kapcsolataimba, főként az Atival való kapcsolatomba, hiszen számomra nagyon fontos az ápolása, a rendszeres átbeszélése, hol tartunk, merre tartunk, mit várunk és mit kapunk a másiktól, annak érdekében, hogy még 40 év múlva is együtt legyünk, boldogságban.


Tim Seldin - Hogyan nevelj boldog gyereket - a Montessori-módszer

Dani születése óta 99%-ban ha döntést kell hozni a gyerkőccel kapcsolatban, a szívemre, az úgynevezett anyai megérzéseimre hallgatok. Ezek lehetnek pici, mindennapos döntések, például hogy mi legyen az uzsonnája, vagy nagyobb döntések is, úgy mint például milyen rendszert, napirendet alakítsak ki, ami a legideálisabb. Most, hogy már egy kész kis fiatalemberrel élünk együtt, akinek az agya egy szivacs, természetes hogy sokat gondolok arra, vajon jól, jó irányba neveljük, vajon fejlesztjük-e eléggé, segítünk-e Neki kellő mértékben megismerni a világot, önmagát, a képességeit.

A Montessori-módszerrel a legtöbb anyuka ha más nem, óvodakezdés idején jó eséllyel találkozik. Bár nekünk jövő őszig még van időnk, de én már most ismerkedem - nem csak a Montessorival - hogy minél több információ ismeretében hozhassam meg a legjobb döntéseket. Nem tagadom, hogy nagyon szimpatikus az olasz pedagógusnő elképzelése arról, hogyan nevelhetünk boldog gyereket. Ismerkedve az elvekkel, az elképzelésekkel egyre inkább érzem magamon, hogy ösztönösen, tudat alatt is ebbe az irányba indultam el anyaként mikor megszületett Dani. Épp emiatt szeretnék többet tudni a témáról, jobban belemélyedni, hogy beépíthessem az életembe a számunkra szimpatikus és hasznosnak vélt elméleteit. Úgy érzem ez a könyv segíthetne ebben. Bár megjegyezném, hogy soha egyetlen neveléssel kapcsolatos könyvet sem olvastam még, mindig azt gondoltam, a belső hangra hallgatva járok a legjobban. De most szeretném, ha itt lenne a kezemben egyben, jól felépítve amit keresek, nem pedig a gugliból kellene összehalásznom az információkat.

Joanna Nylund - Sisu - Pozitív életszemlélet finn módra

Az utóbbi évek egyik legfelkapottabb életmódkönyvei lettek a különböző országok sajátos életfelfogásainak bemutatásáról, megismertetéséről szóló kiadások. Személy szerint alapból nagyon vonzódom a skandináv országok stílusához, láthattátok a Youtube csatornámon a rajongást a Malmö vlogsorozatban is. Az életszemléletük, a hozzáállásuk dolgokhoz, a lakberendezési stílusok (Ikealover vagyok) mind mind tetszetősek, és szerintem nagyon sok hasznos gondolatot lehet tőlük átvenni, és alkalmazni a saját mindennapjainkban, ezzel érve el nagyobb boldogságot, elégedettséget, sikereket az életünkben.

A Sisu-t ezelőtt még sehol sem láttam - vagy csak nem keltette fel az érdeklődésem másnál - de most a polcon meglátva odavonzott. Belelapoztam, picit beleolvastam, és nagyon szimpatikussá váltak a benne látottak. Én elég pozitív életszemléletűnek tartom magam, nálam a pohár majdnem mindig félig teli van és nem félig üres, de pozitív gondolatokból sosem lehet elég, mert engem sokszor az visz előre. Kis híján majdnem meg is vettem akkor ezt a könyvet, de végül persze rábeszéltem magam egy másikra. Egy mesekönyvre Daninak. :D

Linnea Dunne - Lagom

És helyben is vagyunk, íme az egyik könyv, ami elindította a Sisunál említett lavinát. A Lagom, a svéd életérzés ami kiegyensúlyozottá tesz. A szó jelentése nagyjából annyi, hogy nem túl kevés, nem túl sok, éppen elég. Ez így elég egyszerűnek is tűnhet, de ennél jóval összetettebb dolgot képvisel ez a szó, amit megismerhetünk a könyv olvasása során.

A malmöi utunk során volt egy pár napnyi időm arra, hogy picit betekintsek a svédek életstílusába. Ez persze nagyon kevés idő ahhoz, hogy kiismerj egy nemzetet, hogy megértsd a szokásaikat. Például hogy miért nem használnak függönyt. Miért nem tartanak tőle, hogy az utca emberek bebambulva megy majd el a ház előtt. Sőt, még kislámpákat is tesznek az ablakba, mintha csak direkt vonzani akarnák a szemeket. De nyilván ez csak magyar mentalitással tűnik logikus válasznak. Tehát a Lagom segíthet ezt megérteni, elláthat olyan gondolatokkal ami által jobb lehet az életed, tudatosabb. És ez utóbbi szó az ami nekem igazán fontos, hiszen tudjátok... tervezésmánia. :D

Vrábel Kriszta - 160 grammos szénhidrátdiéta

Lassan fél éve annak, hogy a laboreredményeim kimutatták, hogy enyhe inzulinrezisztenciám van. Azóta küzdök az életmódváltással. Hol jobban megy, hol sokkal kevésbé nem. Nagyon nehéz levetkőznöm közel 30 évnyi étkezési szokást. Még akkor is, ha azt mondják, minden fejben dől el, nincs nehéz döntés csak gyenge akarat, igenis nehéz megismerni az alternatívákat, megszeretni őket. Legalábbis számomra. Eddig elég hullámzó lelkesedéssel megy a dolog, bár az tény, hogy egészségesebben étkezem, mint fél éve. És sokkal egészségesebben mint mondjuk 3 éve. Tehát én úgy látom ezt, mint egy nagyon hosszú folyamatot. Nálam egyszerűen nem megy a drasztikus váltás, idő kell ahhoz, hogy megismerjek alapanyagokat, hogy átcseréljek káros dolgokat a polcaimon. Ez így nem egy jó dolog, de nekem így működik.

Már a betegség debütálásakor is többen ajánlottátok Vrábel Krisztina témában írt könyveit, amiket a múltkori libris látogatásom során kicsit jobban meg is néztem, és egyből meg is tetszett. Úgy érzem érthető, könnyen elkészíthető és elsősorban nem elérhetetlen alapanyagokkal dolgozik. Szeretném magaménak tudni elsőnek az első könyvet, próbálgatni, aztán meglátjuk, élesben hogy teljesít.


Nos, ezek voltak az én aktuális vágyaim, szeretném ezeket a könyveket szép sorjában beszerezni, visszatérni az olvasgatáshoz, megtalálni az egyensúlyt a szabadidőm és a teendőim között, és előbbieket úgy beosztani hogy tényleges, minőségi időtöltéssel legyen tele.

Ti hogy álltok az olvasáshoz? Meg kellett tanulnotok szeretni vagy mindig is szerettétek? Vannak kedvenc könyveitek, amit akár 1000x is olvasnátok?

0 megjegyzés