Kapszula gardrób - hogyan fogjak bele?

január 30, 2018

Emlékeztek még, hogy megfogadtam, idén nem hogy lesz mit felvennem, de azok egymással jól variálhatóak és kényelmesek, tetszetősek is lesznek? Ergo kialakítom a saját kis kapszula gardróbom. Amit most hivatalosan elkezdek.

Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy hogyan akarok egy ilyen projektbe belevágni. Nos, bevallom, nekem is ez volt az első gondolatom, majd rájöttem, hogy mindenekelőtt, mielőtt elkezdenénk az alapokat lefektetni, egyáltalán tudnom kell, hogy mégis milyen stílust akarok. Mi illik hozzám? Mi az ami jól állhat nekem? Mik az én színeim? És végső, soron... ki is vagyok én?


Persze a személyes irataimban ott a válasz, de én most ennél többre vágyok, mint hogy tudjam, egy lassan 30 éves, kertvárosi anyuka. Kicsit vissza kell ugorni az időben, és egyszerűen muszáj átgondolnom a kapcsolatom az öltözködéssel, divattal. A korszakaim, a jó és nem jó döntéseim. Jelzem, az utóbbiból szerintem sokkal több volt. Tehát induljunk egy kis időutazásra, amit igyekszem fotókkal is szemléltetni.

Azt hiszem a legjobb, ha egészen az általános suli végéig visszatekintek. Ez volt az a pont, az az időszak, mikor megismerkedtem a rock-punk-metál zenével, és ez vitt bele abba a pár évig tartó időszakba, amit sötét középkornak is hívhatnék, mert a fekete, a tornacipő és a biztosító tű alap kellékeivé váltak a mindennapjaimnak. Innentől 100%-ig én döntöttem el, mit veszek fel. Mai napig eszembe jut anyum arca, ahogy bemutatom neki az új katonai szimat szatyrom. Ekkoriban a nagy önmegvalósítás és lázadás közepette sötét, kényelmes, kicsit talán fiús szetteket kreáltam. Fekete farmerek, zenekaros pólók, néhány szegecs itt-ott, és ennyi. Ha lett volna annyi zsebpénzem, még egy acélbetkóst is beújítottam volna - utólag nem bánom, hogy sose bírtam megspórolni az árát.

Ahogy lecsengett ez az időszak, egyszerű, sportos, farmerpólós lány voltam aki néha felvett egy csajosabb pulcsit, ami persze oltári bénán állt, majd érettségi után valahogy elkezdtem felfedezni, hogy én egyébként nőies is tudok lenni, aminek az eredménye egy olyan időszak lett, ahol kipróbáltam a csajos öltözködést. Megtanultam magassarkúban járni, no nem túl magasban, de rájöttem, hogy léteznek csinos, 4-6cm-es cipellők, hogy a szoknya nem az ördög műve, és hogy a dekoltázs nem csak a tükörben de a pasik felcsillanó tekintetében is jól mutat. Egyértelműen nőiesebb irányba mozdult el a stílusom, amibe olykor keveredett egy kis lazaság, sportosság, ha olyan kedvem volt. Ez végigkísérte a 20as éveim elejét, és valahol ott tört meg a vonal, hogy elkezdtem dolgozni egy sportszaküzletben. Nos, igen, a helyzet az, hogy én olyan elhivatott voltam a munkám irányába, hogy úgy éreztem, csak akkor lehetek hiteles egy kerékpár boltban az ügyfelek szemében, ha sportosnak látnak. Olyannak, aki tényleg használja is azt, amit árul, és nem csak egy katalógusból bebiflázta az infókat. Ezért a magassarkú cipők laposra cserélődtek, a kivágott felsők pólókra, és a szoknya farmerre vagy sportnadrágra.


Ez egy sokhónapos folyamat volt, melynek végére, kicsit a ló túloldalára átesve nem maradt a szekrényemben más, csak a kényelmes és sportos cucc. Ami nem zavart egy ideig, hiszen a bringázás lett a mindenem, nem csak a munkába járásom eszköze. Aztán BUMM, terhes lettem, megszületett a gyerek, és ott álltam, hogy az anyatestemen feszülő sportos cuccaim vannak csak. Persze voltak azért csajos kiugrások, mikor a komfortzónámat elhagyva pólók helyett ruhákat vásároltam, és próbáltam a civil életemben nőiesebb lenni, mert hiányzott. Viszont azt éreztem, hogy túl mély a két stílus közt a szakadék, és nem tudok két ruhatárat kialakítani, és valahogy egyik végletben sem vagyok tökéletesen önmagam. Aztán persze ez az egész a háttérbe szorult, ahogy várandós lettem, és csak jóval szülés után ütötte fel újra a fejét a probléma, az örök probléma, mit vegyek fel?


A szomorú helyzet az, hogy olyan szinten kiselejteztem a ruhatáram az utóbbi időkben, hogy alig maradt egy komódnyi ruhám, és azok is olyanok, amiknek a nagy részét nem szeretem. Észre se vettem, és eljutottam oda, hogy sokszor tényleg nincs mit felvennem, mert amit felvennék, az nem jó rám (egyébként nem sok ilyen majd belefogyok ruhát tartogatok) vagy már agyon van használva. Így már tényleg elkerülhetetlen, hogy elkezdjek végre magamnak vásárolni, hogy ne sajnáljak költeni magamra, és ne csak kifele szórjam a ruháim, főleg most, hogy már tudom, mit is szeretnék. A válasz furcsa, de elég egyszerű, és lényegében kézenfekvő is, hiszen mindig is az orrom előtt volt. A sportos túl sportos, a nőcis túl nőcis, hát akkor legyen a kettő találkozása! Legyen kényelmes, laza és mégis nőies. És ez nem magassarkút jelent Adidas bemcsivel. Hanem alapvetően letisztult, komfortos darabokat, sportosan csinos nadrágokat, felsőket, sportcipőket, lapos de bájos topánokat, több kiegészítőt és némi sminket - mert ez utóbbi is sokat számít. Szeretnék maradni a lazább, kényelmesebb vonalnál, de játszani szeretnék a mintákkal, színekkel is, hogy nőiesebb lehessek. Szeretnék egy alap szettet olyasmivel feldobni, ami épp megadja azt a pluszt, amitől számomra egyszerre sportos és csajos. Szóval tudjak a gyerek után szaladni, de közben azért jól nézzek ki. :D

Ahhoz pedig, hogy biztosan ne tévesszek célt, és össze tudjam írni, mik azok, amiket mindenképp be kell szereznem, és azt követően milyen darabokat engedhetek be a ruhatáramba, ahhoz természetesen másoktól inspirálódom. Főként Pinteresten, a kis mappácskámba gyűjtögetem a nekem tetsző szetteket, de ennél közelebb is találok gyöngyszemeket, akiket érdemes alapul vennem. Pl. Anyabőrben Fanni stílusát imádom. Szinte majdnem egyezik az ízlésünk, én mégsem tudok úgy öltözni, mint Ő. Neki szuper érzéke van hozzá, szóval ja, pofátlan leszek és lehet egy az egyben koppintani fogom egy-két összeállítását. De szerintem ez inkább elismerés és bók, legalábbis én így élném meg. Fanni mellett persze figyelek másokat is, ellesek szösszeneteket, feljegyzek dolgokat, így szépen körvonalazódik is az irány, amerre indulnom kell. Az pedig egyértelmű, hogy az első lépés az alapozás lesz. Hiszen ahogy egy ház sem épülhet jó alapok nélkül, úgy az elérni kívánt ruhatár sem.

Szeretném megosztani Veletek az utam az új gardróbomig, talán outfit posztok is lesznek majd, sőt biztos. A most megkezdett sorozat első része ezzel lezárult, a következőben az alapdarabokkal szeretnék foglalkozni, vázolni, mik is azok számomra, és honnan, hogyan tervezem beszerezni. Tartsatok legközelebb is velem!

3 megjegyzés

  1. Hasonló cipőben járok, nekem a legnagyobb bajom a terhességem alatt felszedett kilók jelentik, melyek a szülés után is makacsul hozzátapadtak és nem akarnak búcsút inteni. Emiatt nem találom a jelenlegi alkatomhoz azokat a ruhadarabokat, melyek jól állnának...A szekrényem tartalmát nekem is sikerült szelektálnom, már csak a vásárlás maradt, az lesz a nehezebb dió.
    Kíváncsian várom te hogy oldod meg és milyen darabokat sikerül beszerezned.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a "mi illik a jelen alkatomhoz?" kérdés baromi ismerős. Bár én ezt 10 éve kérdezem magamtól... :D viccet félre téve szerintem ha meghatározod az alkatod - alma, körte, homokóra stb - akkor van pár olyan alapszabály amit ha követsz nagyon mellé nem nyúlhatsz. Elvileg. :) De majd meglátjuk nekem is hogy sikerül...

      Törlés
    2. Én még az elfogadás részen tartok az anyatestemmel, talán ezért sem találom a stílusom... hosszú egy út ez, az már biztos.

      Törlés