Online detox

október 11, 2017

Nagyon sokszor hallani az utóbbi években a generációkról, a szakadékokról, különbségekről, és arról, melyik csoportot mely tulajdonságok jellemeznek és mik az általánosan vett jellemzői az adott generációnak. Mivel én a 80' évek végén születtem így az Y generáció gyermeke vagyok.


Az Y generáció (1980–1994)
Nyitottak az újdonságokra, befogadóak, gyorsan sajátítják el a technológiai újdonságokat. nem akarnak úgy élni, mint szüleik, akik állandóan hajtják a pénzt, és szorongva felelnek meg minden elvárásnak. Netes személyiséggel és új kommunikációs stílussal rendelkeznek. (Forrás.)

Számomra teljesen természetes volt kisgyeremekkorom óta a technika mindennapos jelenléte. Emlékszem az első számítógépünkre. Egy Commodor64-es csoda volt, imádtuk bátyámmal. Kb 9-10 éves lehettem ekkor s innentől nem volt megállás. Mivel anyukám munkája szorosan kapcsolódott a számítástechnika világához így mindig szerzett valami alkatrészt, újabb és jobb elemeket amikkel az aktuális gépeinket tuningolhattuk. 486os, Pentiumok és társai... mind olyan fogalmak amiket jól ismertem. A jó alapoknak hála így a suliban is nagyon jól teljesítettem informatikából, olyannyira, hogy választott tárgyként ebből érettségiztem, s ha rajtam kívül más is akart volna emelt szinten vizsgázni, most az is meglenne (sajna érdeklődés hiányában nem volt rá lehetőség hogy emelt szintre készülhessek).

Forrás.

Szóval elég naprakész voltam, rengeteg játékkal játszottam a lányosabb Simstől kezdve az autós NFS, GTA-n, stratégiai Starcrafton és Heroes of Might and Magic-en át egészen a lövöldözős CS-ig mindennel. Van egy bátyám és szinte fiúkkal nőttem fel, azt hiszem ez elég magyarázat minderre. :D Viszonylag hamar lett internetünk is, így az igazi retro MSN és chat.hu sem maradt ki. Gyakorlatilag online vagyok kamasz korom óta. Úgy érzem, digitális bennszülött vagyok, annak ellenére, hogy nem születtem bele szó szerint ebbe a világba, ahogy azt a minket követő generációkra mondják. De a mindennapjaim része, szerves része a digitális világ. Pont pár hónapja jelezte a Facebook hogy kb ezer éve tag vagyok, szóval értitek.

Mielőtt Dani megszületett, a munkám is nagyon szorosan kötődött az online világhoz, mert az online kommunikáció, a közösségi háló, a hírek és cikkek illetve webshop üzemeltetése is mind mind az én munkakörömbe tartoztak. És a helyzet az, hogy a hobbim, amit lassan 10 éve űzök is csak egyre inkább ebbe a világba sodort, olyannyira,  hogy ma már egy éve, hogy videózni is elkezdtem.

Szeretem ezt a hobbit, kikapcsol és leköt, de az utóbbi időben úgy érzem, nincs bennem mértéktartás. Míg Dani jobbára csak evett, aludt, egy helyben feküdt, szóval az első bő fél évben nem éreztem ezt, de mióta kinyílt a csipája és egyre inkább nyílik a világ felé, azóta látom, borzalmasan sok időt töltök a telefonomat fogdosva. Sokszor ennek egyszerű az oka; kizökkent. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én nem tudok egy 1.5 éves totyogóst a nap 10-12 órájában folyamatosan lekötni és szórakoztatni. Egyáltalán nem könnyű egész nap fenntartani a gyerkőc érdeklődését, igazi, minőségi együttlétet prezentálni, főleg ebben a korban, mikor minden érdekli őket. Legalábbis Danin látom, hogy annyi mindent akar felfedezni, próbálni, hogy sok időt semmivel sem tölt - ennek ellenére egész jól eljátszik magában is. És ezekben a percekben túl sokat nyúlok a telefonom után. Úgy érzem, kell valamilyen felnőtt tartalom - nem 18+-os dolgokra gondolok!. Kell az, hogy az agyam kicsit megpihenjen miután 22x meséltem el hogyan lopja el a málnát a maciktól Tolvaj Ferke, vagy hogy mi milyen színű. Ilyenkor szeretem végigpörgetni az Instagramot, beszélni a barátaimmal, olykor a Facebookot átnézni vagy játszani kicsit. Úgy tűnik, Dani lassan átáll a napi 1 alvásra, így a napközbeni énidőm is lecsökken kicsit, illetve így csak egy nagy megszakítás marad az egész napos pörgésben, és ez eleinte megviselt, és még inkább igényeltem az agyi kizökkenést a telefon segítségével, így még többet nyomkodom.


Sokszor azon kapom magam, hogy némán őrzöm a gyereket, fél szemmel figyelem, eljátszik épp valamivel, én meg csak pörgetem az instát, vagy játszok a telefonon. Ahelyett, hogy Vele játszanék, hogy igazán Rá figyelnék, és emiatt borzasztóan szégyellem magam és mostanra már elég rosszul is érzem magam miatta. Ezért döntöttem úgy, hogy ezt az egészet egészségesebb keretek közé kell szorítanom, és szükségem van egy kis online detoxra. Akármennyire is fontos, hogy pl. Nektek, a családnak és barátoknak vagy bárkinek hamar reagáljak, ha üzenet vagy komment érkezik, nem mehet a közös idő kárára.

Régen millió meg egy fotót készítettem Daniról egy nap,  minden cuki pillanatot meg akartam örökíteni, hogy azután se vesszen el, hogy elfelejtem, de aztán sikerült kicsit visszafogni ezt, és van, hogy egy nap kép se készül. Az sem volt könnyű, mert görcsösen ragaszkodtam az olyan gyorsan elillanó édes kis pillanatok megörökítéséhez, hogy végül egy kamerán át néztem a majd 0-24-ben a gyerekem. Aztán felismerve ezt, változtattam. Ez a cél most is, hogy kicsit többet legyek offline. Igyekszem jobban megélni a pillanatokat, több, jobb és minőségibb időt tölteni nem csak a szeretteimmel, hanem magammal is. Igyekszem nem csak véletlen, de direkt is otthon hagyni a telefont a lehető legtöbb alkalommal, egy nap max 1x tölteni, kikapcsolni rajta többször a wifit, lenémítani az értesítéseket, egyszerűen hanyagolni a telefont, meghagyni az esti órákra és Dani alvásidejére a használatát, hogy ne azt lássa a gyerekem, hogy folyton a kezemben van az a vacak.

Mert amit tőlem lát, azt fogom viszont kapni, és én egy a világra nyitott, barátságos, felfedező, boldog gyereket szeretnék, aki tudja majd, mi a valós érték, mivel érdemes tölteni az idejét.

1 megjegyzés

  1. Te ezt most nekem írtad :) Nekem is annyira oda kellene figyelnem mikor mennyit s hogyan használom ELŐTTE a telefont, mert az egy dolog, hogy már a videókat magáról simán el tudja indítani s imádja nézegetni őket, meg zenét kapcsolni s táncol rá :D De jó lenne, ha inkább többet mozognánk a szabadban, míg be nem köszönt a tényleges ősz/tél csapadékkal hideggel s még mielőtt megszületik a hugi, aki úgyis felborít mindent ami eddig működött :)
    Szóval próbálom ezt az utolsó 2 hónapot úgy szemlélni, hogy a lehető legtöbb időt tölteni vele ÉRTELMESEN, mert utána már semmi nem lesz úgysem ugyanaz :) most még az én cuki kis egyke gyerekem :) Amúgy amint beindul a beszéd nála könnyebb lesz majd lekötni 12-13 órán keresztül lekötni. Nekünk is talán a tavaly tél (amikor betöltötte a másfelet) volt a legnehezebb. Nem beszélt még, ment volna mindenhova, de nem tudtunk az idő miatt... :) Kitartást, sajnos nem sajnos, hiphop elmúlik ez az időszak is :)

    VálaszTörlés