A szó elszáll az írás megmarad

szeptember 11, 2017

Ehhe, ehhe... hű de poros itt minden!

Most, hogy a por alatt megtaláltam a klaviatúrát, s látom, hogy még működnek a gombok, akkor vágjunk is bele egy új bejegyzésbe! Mostanában nem sűrűn öntöttem ilyen formában szavakba a gondolataim, nem is igazán éreztem késztetést az írásra, annyira kielégítette alkotói vágyaim a videózás, hogy teljes mértékben elhanyagoltam a blogot. Amin szeretnék változtatni, hiszen ezen a felületen úgy érzem, mindig is szebben, választékosabban tudtam magam kifejezni, mint videókban valaha.

A helyzet az a videózással, hogy míg fejben a gondolataim szuper összeszedettek, és frappánsak a kifejezések, mire elhagyják a szavak a szám, a szörnyű valóság az, hogy sok a szóismétlés, sok az őzés, és valahogy mindig az a vége, hogy nem tudom úgy átadni - legalábbis most még nem - mint ahogy azt én elképzeltem. Viszont ez egyáltalán nem igaz a blogra. Egy az egyben visszaadja minden karakter azt, amit és ahogy gondolkozom, ahogy a fejemben hangzik minden. Az egyetlen, amitől megfoszt az írásban közölt tartalom, az bizony a hangsúly. Hiszen mind tudjuk, van amit olvashatunk így, meg olvashatunk úgy is, attól függ, hova teszünk vesszőt, ha teszünk, és persze egy mondat hosszúsága is végtelenségig nyújtható, nincs elfogyó levegő, max elkopik a vessző gomb.

De valójában a helyzet az, hogy elgondolkodtam kissé a videókat illetően. Már a múltkor elkezdett motoszkálni bennem a gondolat, mikor egy jutyubos anyuka - nekem már már túl hisztérikus hangulatban - arról beszélt, mennyire veszélyes lehet túlzottan kiadni a gyerekeinket az online világban. Az elejétől kezdve próbáltam figyelni arra, hogy bizonyos élethelyzeteket meghagyjak magunknak, illetve ha olyan videó készült, kitakartattam amit ki kell (lsd mosható pelusos vidi). Nincsenek "kompromitáló" képek Daniról, nem láthatta senki hogyan pucérkodott a nyaralás alatt, vagy milyen mikor hisztizik (max insta storyban ami 24 óra után eltűnik). Ez nem azért van, hogy jobb színben állítsam be a gyerekem, hogy mennyire jó, mennyire tökéletes, hanem mert úgy gondolom, ezek olyan dolgok, amik nem tartoznak ország-világra. Annyit láthattok belőle, amit bárki láthat ha szembe jön velünk egy üzletben, az utcán, a játszótéren, bárhol. Szerintem ez így elég is.

Aztán múlt héten egyetlen nap alatt valaki, vagy valakik több mint 320 dislike-al árasztották el a csatornám, s így szinte minden videóm alá került egy tucat "nem tetszik". Egyáltalán nem baj, és nem zavar, ha kapok ilyen visszajelzést, hisz nem vagyunk egyformák, én sem kedvelek mindenkit, nem is célom mindenkinek tetszeni, hisz az lehetetlen. De nyilván ez az "akció" nem a szokásos néhány dislike, hanem sima emberi gonoszság. Aznap már sajnos megalapozódott a kissé borongós hangulat nálam, sikertelen ruhapróbálás, és Dani is a fogzás miatt elég hisztis volt, így nem tagadom, eléggé bántott a dolog.

Még inkább elgondolkodtatott a dolog, és rájöttem, nem akarom a gyerekem még véletlen sem kitenni ilyen gonoszságnak, még csak az hiányzik, hogy bárki rajtam túlmenően Őt bántsa, így máris életbe lépetettem pár változást, és jön is még ez-az. Egyrészt az instagram profilom privát lett. Habár úgy érzem, túl személyes vagy túl intim pillanatokat sosem osztottam meg sem ott, sem máshol, mégis így érzem biztonságosabbnak. Hisz facebookon is csak az lehet ismerősöm, akit tényleg ismerek (kereken 100an vannak) így instán is jobban szűrni szeretném, ki láthat, a követőim közül is kiraktam párat. Továbbá a videók alatt sem publikus már hányan tetszikelték, vagy nem tetszikelték a videót. Ami pedig a jövőben várható, az kicsit kevesebb videó, jobban átgondolt felvételek, kevesebb Dani, és kevesebb túl személyes információ, viszont több blogpost. Vissza akarok térni kicsit az íráshoz is, így egyensúlyba hozva a videók és az írások arányát. Ilyen és olyan tartalommal is találkozhattok, a témák pedig továbbra is változatosan érkeznek majd. A blogot kicsit átformálom, illetve változik picit majd a design is.

Remélem megértitek ezeket a változásokat, mert abbahagyni semmiképp sem szeretném, de több figyelmet kell fordítanom a családom védelmére, mert gonosz világban élünk, és nem engedhetem meg anyakén a naivitást.

8 megjegyzés

  1. Abba ne hagyd :)
    Mondjuk megértem az aggodalmaidat, nem véletlen nálam sem, hogy a blognak külön instaprofilja van ahol pl nem osztok meg egyáltalán olyan képet a gyerekről, ahol felismerhető (a sajátom meg persze privát). De szeretem a videóidat, szóval abba ne hagyd :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hagyom abba, csak picit változtatok dolgokon. ;)

      Törlés
    2. Te én most megnéztem ezt az instás videót.... Ööööööööö, WTF? :D :D A lány amúgy nem magyar?

      Törlés
    3. Nem sok mindent tudok róla mert nem követem csak sokszor belefutottam már a videóiba, mert beajánlja a jutyub. Hát na, igen, van benne wtf faktor nem kevés. :D

      Törlés
  2. Csak nem Fanni az a másik anyuka?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem Fanni. Amerikai Anyuci néven van fenn jutyubon, akit említettem.

      Törlés
  3. Egyrészt örülök, hogy újra sűrűbben lesznek blogbejegyzések, másrészt sajnálom, hogy ilyen lépésekre kényszerítenek (mármint hogy "privátabbá" kell tenned a szereplésed és Dani szereplését is a közösségi médiában), de abszolút megértelek. Azt kívánom ennél nagyobb örömük ne legyen az életben a dislike dobálóknak:P Ami a videókat illeti, én nem vettem észre amiket említettél, épp ellenkezőleg, összeszedetten, gördülékenyen, érdekesen beszélsz. Persze ettől még Te érezheted másképp :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy nem vetted észre a hibákat. Az a jó ha a néző nem veszi észre, nem? :D
      Nem érzem egyébként, hogy bármibe is kényszerítve lennék inkább ez egy belső kényszer hogy elkerüljem a jövőben a kellemetlenségeket, és úgy érezzem biztonságban van a privát része az életünknek. ^^

      Törlés