Fahéjas csiga (Zé projekt)

szeptember 14, 2017

A legelső recept, amit választottam. Nem túl bonyolulttal akartam kezdeni és nem is feltétlen egy komoly étellel, tehát maradtak a könnyedebb receptek, reggelinek valók, desszertek. Azon a gondolatmeneten indultam el, hogy milyen jó lenne megcsinálni a fahéjas csigát, abból Ati is vihetne magával dolgozni, reggelire is jó lenne mindenkinek, meg úgy általában véve bármikor jöhet egy finom fahéjas csiga.

A recept hozzávalói közül a legtöbb már meg volt, viszont néhány dologért be kellett szaladnom jövet-menet egy kisebb Sparba, ami nekünk hazafele mindig útba esik. Alapvetően nem a Spárt, hanem ezt az üzletet kedvelem, kellően nagy ahhoz hogy találjak minden fontosat, mindig rendezett, és a nyitvatartása is egész jó. Szóval olyan listával indultam, amin a kenyérliszt, vaj és a barnacukor szerepelt. Igyekszem amennyire csak lehet, pontosan elkészíteni a recepteket, viszont mindenféle cukor mellett épp csak barna nem volt. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy a nádcukor nem egyenlő-e a barnával, mert sokáig azt se tudtam hogy a xillit az a nyírfacukor, szóval gondoltam adódhatnak ilyen trükkök még cukor fronton, de nem. Tehát barna cukrot nem sikerült szereznem és bevallom, nem akartam más nagyobb boltot felkeresni, mert már beütemeztem a sütést, gondoltam ennyi változtatást megengedhetek.

A helyzet az, hogy egy egyszerű receptről van szó, teljes mértékben érthető, követhető, semmi gond nem volt az elkészítéssel, de hogy én mennyire nem szeretem továbbra sem a gyúrós, kelt tészták készítését, az továbbra is rémisztő még számomra is. Imádnék sűrűn készíteni ilyen kategóriájú dolgokat, de egyszerűen nem szeretem a kézzel gyúrt tésztákat, amennyire lehet kerülöm. Valahogy mindig az az érzésem, hogy az istennek se akar összeállni a tészta, ragad mindenhova, a tészta 95%-a az ujjaimon van, és ide oda izeg mozog a tál és bla bla bla, csupa butaság. Épp emiatt nagyon vágyom egy jó kis robotgépre, aminek a keverő tálkájában elvégzi a piszkos munkát helyettem a gépezet. A Jézuskának máris benyújtom igényem mondjuk egy ilyen kis cukira.


Amiben biztos voltam, hogy nagyon édes lesz a végeredmény, nem kevés cukor került a gyártási folyamatba, bár azt hiszem, ez alapvetően fahéjas csiga sajátosság. Bevallom, baráti társaság jelenléte miatt az a második órányi pihentetést kihagytam, és miután a csigák felsorakoztam a tepsimben, bevonultak a sütőbe. És tudjátok mit, szuper finom lett!

Életem első csigája, és ahogy láttam nem csak a barátainknak, de Atinak is nagyon ízlett, sőt, a kölcsön két tojásért a szomszéd néni is kapott belőle, majd elkérte a receptet! Biza! Pedig egy nagymamáról van szó, aki már tuti ezerféle sütit sütött, de ez annyira bejött neki, hogy most írhatom le a receptet. 

Összességében, nagyon klassz receptről van szó (bár én egy picivel több lisztet használtam és a porcukros máz a tetejére se sikerült pont úgy), így elsőre jól esik a sikerélmény is, biztos választás volt. Hétvégén barátokat várunk látogatóba, naná, hogy egy Zés recepttel készülök majd, de legyen egyelőre titok, mi lesz az! ;)

0 megjegyzés