A nyúl és azon túl

május 01, 2017

Mikor megtudtam, hogy fiam lesz, nem voltam meglepve. Az örömteli várakozás alatt szépen mi is felkészültünk az érkezésére. Minden fontosnak gondolt dolgot beszereztünk, és gondosan kialakítottuk a gyerekszobát.

Tervezés során két dologban biztos voltam; nem akarok Micimackókat a falon és nem akarok csupakék, klasszikus fiús szobát. Gyakran kerestem fel a Pinterestet egy kis inspirációért, és egész gyorsan körvonalazódott is bennem, hogy milyen szobát szeretnék. A cél számomra az volt, hogy ne kelljen két év után átfesteni nagyfiúsra, és azt érezze benne a kisfiam, hogy határ a csillagos ég. Így született meg a csillagképes plafon, amik foszforeszkáló festéknek köszönhetően szó szerint egész éjjel világítanak. Gyakran feküdtünk Atival az esti fektetés után a padlón, bámulva a csillagokat, és én azt éreztem, "irány a végtelen s tovább. Őszintén remélem, Danikát is átjárja a szoba hangulata, üzenete.

Az elmúlt egy évben oly sok babaholmival találkoztam, ruhákkal, játékokkal, hasznos és haszontalan cuccokkal, hogy azt elmondani sem tudom. Egy dolog viszont teljesen nyilvánvaló lett számomra; tábort kell választani! Vagy fiús, vagy lányos. Nagyon kevés és vékony a köztes megoldás, az úgynevezett unisex lehetőség, és az is alapvetően a fehér színnel és a semleges mintákkal kooperál.

Szembeállva az üzletek babaosztályának kinálatával, hiperszuperek babarészlegével egyik oldalt kék néhány árnyalata és egy csipet zöld míg a túloldalon jól elhatárolódva a pink, egy kis piros és sok hab és bab. A cumikon, üvegeken, tányérkákon vagy kék-zöld kisautó/maci/béka/kutya vagy pink-sárga masni/szivecske/nyuszika van. Ha fiad van ezt veszed, ha lányod akkor meg azt. De mi van akkor ha én a rózsaszín masnis cumit nyomom a fiam szájába?

Semmi! A gyereket nem érdekli. Akár flitteres csillámpónis tütükét is adhatnék rá, Őt az sem zavarná. Neki mindegy, hogy milyen színű. Neki nincs fiús meg lányos. Őt még ezek a választások nem korlátolják/befolyásolják a döntéseiben, csak minket, felnőtteket. De minket nagyon! És ez az, amit idővel megtanítunk a gyerekeinknek is, hogy mi az, amit Ők szerethetnek, amivel játszhatnak, amit viselhetnek, ami illik a nemükhöz. Holott ezek csak színek. Gyakran állok a gyerekcuccok előtt úgy, hogy "bakker, de megvenném azt a piros-rózsaszín pöttyös dolgot, de áh, túl lányos". Arra gondolok, tudom, a fiam nem zavarná, de engem igen, és csakis azért, mert "jaj, mások mit gondolnak". És mostanában értem meg arra, hogy ezt a bezavaró gondolkodást magasról tegyem, és megvegyem azt ami tetszik, ha nem találok olyat ami színben a neméhez "elfogadott". 

Ismerősi körben történt, hogy a 4 hónapos kisfiúnak húsvétra plüss nyuszit ajándékoztak, aminek a füle, orra és tappancsa rózsaszín. Mint a való életben... Az anyuka reakciója nem csak ismerőseim számára volt döbbenetes, de számomra is. Szinte kikelt magából, hogy hogyan lehetnek ilyen hülyék, hogy rózsaszín ajándékot vittek, b*zit akarnak csinálni a gyerekből?! Igen, ezt a rém tudatlan jelzőt használta...

Először is, így természetesen nem reagálunk mások jó szándékú ajándékára. Mind kaptunk már olyasmit, aminek nem örültünk, de egy kedves mosollyal és egy köszönömmel a megfelelő pillanatban el lehet süllyeszteni a szekrény mélyén a cuccot. De akár még tovább is adhatjuk ha tudjuk, más örülne neki. Dani is kapott egy ugyan olyan nyulat, és nagyon szereti. Azon szerencsés kivételezett plüssök között foglal helyet, akik a kiságyban lehetnek Danival alvásnál. Ez komoly VIP tagságot jelent, és a jelenlévőket mind Dani választotta azáltal, ahogy az adott plüssökkel bánt. Mit érdekli Őt, hogy rózsaszín a fél nyúl? :)

Másodszor, Honey, nem ezen múlik hogyan alakul a gyermek szexuális identitása. Egy tonna rózsaszín nyúl se lenne ilyen hatással. Már maga a megnyilvánulás is szörnyen korlátozott gondolkodást takar, elvégre pont nem a szexuális hovatartozásunk határozza meg, kik vagyunk, mit teszünk. Rengeteg ember az elfogadást hajtja egész életében. Azt akarjuk, hogy fogadjanak el a munkahelyünkön, a baráti körünkben, a családunkban. Mindenki vár valahonnan elfogadást, még azok is akik azt mondják, nem számít mások véleménye. De igenis számít. Azoké, akik fontosak számunkra. Meg akarunk felelni, mint gyermek, mint anya, mint társ, mint kolléga. Elfogadásra vágyunk mindannyian, hát akkor fogadjunk el mi is másokat. 

0 megjegyzés