Hogyan fogok 17kg-ot fogyni őszig?!

április 23, 2017

STORY TIME

Mielőtt bármibe belekezdenék, muszáj beszélnünk a súlyom alakulásáról, hogyan kerültem ebbe a bőrbe, és mi van már mögöttem. Kezdem azzal, hogy elég pöttöm nő vagyok, a magam 157 cm-vel az aranyosan alacsony kategóriájú lányok között mindig is jól éreztem magam. Sosem zavart, hogy 160 cm alatt kell élnem az életem, még akkor sem, ha szék kell a bútorok felső részéhez.

És akkor itt most ugorjunk egyet az időben, vissza az első szerelem idejére. Azért ide, mert emlékszem, hogy ekkor voltam 60-62 kg. Ami ugye a magasságomhoz nem egy vékony testet takar, volt kis pocak, popsi, szóval a finoman husi szinten toltam, majd 3.5 évvel később, mikor véget ért az első nagy kamasz szerelem, 80 kg-al és egy nagy facepalm-mal szálltam ki a kapcsolatból. Csak fogtam a fejem, hogy a francba lettem ekkora?! Emlékszem, fel se tűnt, hogy szép lassan mekkorára híztam. Egy esküvőn készült fotót néztem, és azon agyaltam, tényleg ekkora vagyok? ekkorának látnak mások is? ezt látják vagy amit én a tükörben? Mert kiderült, habár éreztem azért hogy van mit a tejbe aprítani, nem éreztem magam koránt sem olyan túlsúlyosnak, mint amilyen voltam. Valahogy a tükörben nem láttam előtte azt a lányt, akit akkor a képen. Azon a nyáron, a felismerés után nem csak a béna, hazug pasimtól de fél év alatt 15 kg-tól is megszabadultam. Csak úgy olvadtak le a kilók, nem gyorsan, de úgy éreztem, könnyedén. Olyan egyszerűen váltottam életmódot, hogy magam sem hittem el, hogy ez így megy nekem. De ment. És itt jött képbe a versenysúlyom, a 65.

Ami még ekkor sem volt kevés, de gyerekek, életemben előtte nem éreztem olyan energikusnak, és bombasztikusnak magam, mint akkor! Annyi önbizalmam volt, hogy egy apácazárda csődbe ment volna tőle. Flörtöltem, mosolyogtam az utcán a helyes srácokra, és basszus, visszamosolyogtak! Szuper volt minden. Majdnem egy évnyi szingli lét és milliónyi flört és chatelés után újra kapcsolatban lett a státuszom. Pontosan emlékszem, megfogadtam, nem hagyom el magam, és éveken át sikerült is tartanom azt a 65-öt, ami ugyan felkúszott egyszer 70-re, de elég hamar észbe kapva helyre rántottam magam. Viszont abban a kapcsolatban, szép lassan leépült az az energia, az a magabiztosság, oda lett. Bár sosem mondta ki, valahogy mégis éreztem, nem vagyok így igazán jó neki. Újabb 3.5 év volt ez az életemben. A szakítást követően, mintha egy láthatatlan, folytogató lepel hullott volna le rólam, úgy kaptam vissza önmagam. A magam 65 kg-val olyan klassz hónapokat éltem meg, olyan dolgokat próbáltam ki ekkor már felnőtt, dolgozó nőként, amivel azt hiszem, kimerítettem a "kiélés" fogalmát, készen álltam 2014-ben újra, hogy megtaláljam a nagy Őt.

De ekkor már a NAGYBETŰSre vágytam, nem kell több 3.5 év, szerelem kell, igaz, mély, szenvedélyes. És megtaláltam. Megtalált. Atival 2014 nyarán egymásba szerettünk, és megkezdtük a közös utazásunkat. 3 hónap járás után összeköltöztünk, majd a ház amiben éltünk, fél évvel később a miénk lett. Az életem csodálatosabb nem is lehetett volna, a súlyom is nagyjából tudtam tartani, bár a nagy szerelem hozott magával pár kilót. Majd 2015 szeptemberében megfogant Dani. 70 kg voltam 7 hetesen. Csak pislogtam, hogy az első trimeszterben hogy a francba híztam majdnem 4 kilót, míg mások sokszor fogynak. Nem voltam rosszul, de nem is zabáltam. A kilók mégis csak gyűltek.

Emlékszem, már a 80hoz közeledtem a várandósságom felén kicsit túl, és még kérdeztem is a védőnőm, nem-e gáz, hogy ennyit hízok, Ő csak legyintett, és mindig inkább lefele kerekítve jegyezte fel a számokat. Tényleg nem zabáltam. Nem voltak falási rohamok, se nassolás non-stop. De a kilók csak rakódtak. 2016 május 4-én, 02:00kor a magzatvíz elfolyása után a kórházban kb 91-92 kg-osan vártam izgatottan, hogy akkor most szülünk. Egy héttel később hazamehettünk, és a mérlegre állva 83 kg-al kellett szembesülnöm.

Lassan egy év telt el, és januárban már majdnem 86-ot mutatott a mérleg. Kiderült még a várandósságom elején, hogy alulműködik a pajzsmirigyem, ami nem állt helyre szülést követően sem, sőt, azóta gyakorlatilag csak romlott. Régen mindig azt hittem, genetika, ez van, a sváb vérrel jöttek a dagi gének is, és mindig is figyelnem kell majd, mert a levegő is kalóriadús számomra, de aztán szembesültem a pajzsmirigy problémámmal, ami feltehetően évek óta, alattomos mód fészkelte be magát, és nőtt a probléma lassan, csöndben. 

Nem kifogás, de nem lehet szó nélkül elmenni mellette. És ezt már én is tudom, mert eleinte úgy voltam vele, hogy basszameg, ez az én testem, majd én tudom hogy működik, aztán meg kurvára nem. Szülés óta érzem igazán, milyen szar, ha a saját tested egy kicsit ellened dolgozik. Viszont a jó hír, hogy ha még az én pályám emelkedőn is vezet, a fogyás nem lehetetlen.

HONNAN JÖTTEM - HOVA TARTOK

Év eleje, Február óta figyelek jobban oda arra, hogy mit eszek, mennyit, és mikor. A mérleg nyelve megállt, sőt, szép lassan az elmúlt 3 hónapban 81-82 közé ereszkedett 86ról. 3-4 kg nem sok ennyi idő alatt, de azt is hozzá kell tennem, hogy az elmúlt három hónapban több olyan hét is volt, mikor annyit ettem, amennyivel stagnált a fogyás. 

Ma reggel 82-őt mértem kereken. A cél, a reálisan vállalható cél az éveken át olyan jól bevált versenysúlyom, azaz a 65 kg. 17 kg választ el tőle, ami nem kevés. A határidő pedig, ami szabtam magamnak, az November. Tehát valamivel több, mint 6 hónapról van szó. Hogy miért pont November, azt majd idővel elárulom, a lényeg, hogy kellett egy reálisan vállalható dátum.

Persze az álomcél az 59 lenne, mert nem emlékszem, mikor voltam utoljára 60 alatt, de maradjunk két lábbal a földön, a többi majd alakul. Fő a realitás!

HOGYAN FOGOK ELÉRNI A CÉLOMHOZ?

A titok nyitja elég egyszerű; kis célokkal. Ha csak arra gondolok, hogy milyen sok kiló választ el a céltól, akkor olyan messzinek, és megfoghatatlannak érzem az egészt. Ezáltal a motiváció sem olyan erős. Ezért kellenek a kis mérföldkövek. Az első, hogy 80 alá kerüljek. Legutóbb várandósan láttam hogy 7-sel kezdődik a kijelző a mérlegen. Aztán jöhet a 75, majd a 70 alá kerülés. Azt hiszem, 5 kilós minicélokkal már jól kezelhető a nagy kép. Így most arra koncentrálok, hogy 80 alá kerüljek, s persze a háttérben ott lobog a 65-ös zászló, de az éles tartományban a 79 van. Ha arra gondolok, hogy csak 2 kg választ el tőle, az nem rossz.

Nagyon fontos, hogy a nagy összképet kis részekre bontsuk, főleg, ha nagyobb súlytól akarunk megszabadulni. Mert lesznek olyan napok, de akár hetek is, mikor sehogy se megy, mikor minden vágyam egy tortába nyomni a fejem, mikor úgy érzem, hívnom kell a GreenPeace-t, hogy visszatuszkoljon a partról a vízbe, mikor minden ruha szorít, és malacfej köszön vissza a tükörből. A kis célok elérése sikerélményt ad, ami feltölt energiával, motivációval és kitartással. Nagyon fontos a mentális erősítés. A legfontosabb. Minden agyban dől el.

A pszichés hadviselés persze mit sem ér, ha nem figyelek oda arra, mit viszek a szervezetembe. Az endokrinológusom még tavaly nyáron, mikor panaszoltam hogy marhára nem akar megindulni a fogyás, 1000 kalóriás napi étkezést ajánlott. 1000 kalória. Egy tányér spagetti sok sajttal és kecsappal. Durva? Rohadtul durva! Pislogtam is mint hal a szatyorban, és ez a hüppögés egészen karácsonyig kitartott, mikor is rájöttem, nem fog menni, ha nem teszem oda magam. Ha 1000, hát legyen. A vakarózás még januárban kitartott, de Februárban elhatároztam, odabaszok, toljuk az 1000es talicskát, éhen épp nem halok...

Első körben szedtem elő a kalóriabázis.hu azonosítóm, és léptem be az oldalra. A kalóriák számolása két okból is nagyon hasznos. Egyrészt, mivel nem vagyok kőgazdag akinek saját szakács készíti és számolja, osztja be a napi kvótát, így láthatom a saját szememmel, mennyi az annyi. Van egy kerete a napnak. Másrészt segít megismerni az ételeket, az alapanyagokat a maguk igaz valójában. Hogy degeszre ehetem magam Sága Selyem sonkából, de egy szelet disznósajt a fél napi adagom hazavágja. Sokszor kikerekedik a szemem, hogy basszus mennyi kalória van X dologban. Pl. óriási tésztaimádó vagyok. De egy finom tál bolognaival ki is maxoltam a napomat. Viszont nem tart ki egész napra, hiába egy egész napnyi kalória van benne. 

Az elmúlt hétben a Húsvéti nyúllal komplett csokizabáló ámokfutásba kezdtem, és sokat nassoltam. Egy kiskanál Nutella 80 kcal. Két szelet graham toast kenyér is annyi, mégis jobban tele lesz vele a pocakom. Szóval, alapvetően a kajás szabályaim a következőek:

- csoki, nasi, cukorka, mindennemű édesség 99%-ig kizárva ( s csak azért 99, mert csak eszek tán majd egy lehelet vékony szelet tortát a kisfiam szülinapján)
- pékárúból nem mondok le mindenről, a graham kenyér, és a teljeskiörlésű, esetleg magvas cuccok jöhetnek, de főként csak reggelihez, mértékkel
- folyadék téren szerencsére nem vagyok egy nagyon üdítőzős típus, egész jól elvagyok a vízzel, bár a napi szükséges mennyiséget sajna ritkán sikerül elérni. Ezen ponton, időnként egy kis rostos, esetleg pár korty kóla ha nagyon cukrosra vágynék hirtelen
- igyekszem minden nap kellő mennyiségű fehérjét fogyasztani, de ez nem megy mindig, így lehet, hogy fehérjeturmixot fogok beépíteni a mindennapjaimba 
- nincs csalónap. Tudom, sokaknál ez működik, és kell, hogy megszegjék néha a szabályokat, de én egyszerűen csak a zéró tolerancia elvén tudok gondolkodni, viszont, hogy ne legyen emiatt depresszió, alapvetően életmódváltásról beszélek és nem fogyókúráról
- figyelek az adagokra, és nem mondok le pl. a tészta ételekről, de ritkábban és kisebb adagokban fogyasztom, mint pl. a roston csirkét zöldségekkel
- napi 4x eszem. Ez egész jól tartható, jobbára Danihoz igazodva, annyi különbséggel, hogy a reggeli nálam egy 3in1 kutyulós kávé, tejjel, szigorúan, mert ez kell - ezzel csalok minden nap. :P
- kerülöm a gyorskaját, és minden alkalommal, ha olyan helyen étkezünk, az egészséges, "diétámba" beilleszthetőt fogyasztok
- nincs több kajakóma, ergó annyit eszem, amennyivel az éhségem elmúlik, kellemesen "jóllakom", de tudok mozogni
- igyekszem tartani az 1000 kalóriát, de 1200ig nagyobb bűntudat nélkül merem engedni a gyeplőt, de ez majd alakul, ahogy a pajzsmirigy is rendeződik...

Tehát dióhéjban, van némi tabu, a nyilvánvalóan durva kaják, de egyébként egész változatosan, odafigyelve, többször keveset, és azokat is jó minőségben, sok gyümölcs, sok zöldség.

A mozgásra is ki kell térnem, de ezen a téren sajnos még nem találtam meg a motivációm, de talán csak egy kis lendület kell. Vállalom, hogy marha lusta vagyok. Újra előkerült a bringa, az már valami, de még kevés. Szeretnék újra futni, de arra is mindig találok kifogást magamnak, főként a környékünket, az aszfalt hiányát. Nem érzem, hogy edzőterembe eljárni kivitelezhető lenne Dani mellett, az itthoni torna pedig valahogy nem leli helyét a napirendemben. De ígérem önmagamnak, hogy ezzel is kezdek majd valamit, mert nem csak lefogyni szeretnék, de állóképességre is szükségem van.

MEGTANULNI NEMET MONDANI NEM CSAK ÖNMAGADNAK

Egy életmódváltás, diéta, fogyókúra, nevezzük aminek akarjuk sokszor nehéz pillanatokat hoz. Rengetegszer, naponta többször is nemet kell mondanunk önmagunknak. Legalábbis én érzem, hogy nemet kell mondanom magamnak, hogy "nem, nem kell még egy szelet rántott hús" és hasonlók. Viszont marha nehéz és fárasztó állandóan nemet mondani a környezetünknek is. Ati pl. rengetegszer kínál olyasmivel, amiről tudja, hogy nem kéne azt ennem. Tudom, hogy szeret, és jót akar, de még gyakorolnunk kell ezt. De például a családomban vannak azok a tipikus "óh, ennyike belefér" emberek, akik nyilván emiatt a hozzáállás miatt nem túl sikeresek ha diéta a téma. Nem akarok magyarázkodni mindig, hogy de én ezt most nem szeretném megenni meg hogy biztos finom, de köszönöm nem kérek. Egyszerűen nemet kell mondani, és kész. Magamnak, másoknak. Nem agyalni rajta, nem méregetni a dolgot, csak gyorsan egy nem, és menni tovább. Aztán este jöhet a vállon veregetés, mert az a nap is kitartóan telt.

Minden este, ha sikerül úgy lefeküdnöm, hogy azt érzem, aznap jól csináltam, jókat ettem, jól kereten belül maradtam, nem volt éhségérzetem, akkor attól kicsit büszkének érzem magam. És próbálok egész nap arra az esti büszkeségre gondolni, segít, mert tudom hogy másnap a mérleg is vállon vereget. Bár marhára nem kéne naponta mérlegelnem, innentől legyen mondjuk az, hogy vasárnaponként mérlegelek. Havonta pedig jelentem, mi a helyzet.

Azért írom ezt most mind le, hogy megerősítsem magamban az elhatározást, hogy mostantól tényleg odateszem magam. Az elmúlt 2.5 hónap jó volt bemelegítésnek, láttam, hogy megy ez, ha odafigyelek, és most már jöhet a kemény munka. Készen állok fejben, hogy tényleg elkötelezzem magam a szabályaim mellett. Az életmódváltásom mellett. Talán motiválok ezzel mást is, talán Ti motiváltok engem, szóval még akár jó is kisülhet a nyilvánosságból. 

És hogy miért akarom mindezt? Mert olyan anyukája akarok lenni a gyerekeimnek - meglévőnek és a jövendőbelieknek - aki tud a labda után szaladni. Akivel lehet fogócskázni. Aki fel tud sétálni velük a hegyre. A családom egy része tele van szívbajosokkal, cukorbetegekkel. Bennem van a kockázat, ami ellen küzdeni akarok. Mamám 30 évesen, anyukám 58 évesen lett cukorbeteg. Én nem akarok az lenni semmikor sem. És mindemellett persze jól is akarom érezni magam a bőrömben. Akarom vissza azt az önbizalmat. Akarom azt az energiát!

Köszönöm, hogy ha végig olvastad, tudom, száraz volt. Legközelebb remélem már fotókkal is tudok szolgálni! :)

6 megjegyzés

  1. Gratulálok az elhatározásodhoz, és sok kitartást kívánok, nehezített pályán (a betegséged és az alacsony napi kalóriabevitel mellett) nem lehet egyszerű. Nagyon helyesen mérted fel, hogy mik a reális célkitűzések, és hogy csak szépen, lassan érdemes haladni, mindig a kisebb mérföldköveket szem előtt tartva. Én 6 hónappal szülés után, februárban kezdtem el komolyabban odafigyelni magamra, most már nem csak az a cél, hogy visszanyerjem a régi formám, hanem hogy valami sokkal jobbat hozzak ki belőle. Nekem pár apró trükk bevált az étkezéssel kapcsolatban, pl. én is nagyon szeretem a tésztákat, ráadásul a jó kis tejszínes, "trutyisakat", így megszabtam magamnak, hogy heti egyszer engedélyezem, és akkor is alacsony zsírtartalmú tejszínnel, illetve light sajttal, és durum tésztából. A reggelihez mindig 3-4 féle zöldséget eszem, így azokkal hamarabb eltelítődök, így kenyérféléből kevesebb fér belém. Az "előreggelim" nekem 3 az 1-ben helyett 2 az 1-ben, édesítőszerrel és 0,1%-os tejjel. A folyadék fogyasztásra nagyon kell figyelnem, mert sajnos keveset iszom, de próbálok minden étkezés előtt 1-2 pohár citromos vizet inni, így hamarabb eltelítődök. Illetve ha rám jönne a nasizás két étkezés közt, akkor először mindig iszom egy pohár vizet és várok egy picit. Ha még mindig rajtam van a dili, akkor pedig keverek joghurtba/túróba vaníliás fehérjeport, vagy pedig eszek egy müzliszeletet (a Cerbonának van nagyon finom, hozzáadott cukor nélküli, piros gyümölcsös, illetve kakaós mogyorós ízben). Sós nasi helyett sütőben sült édesburgonyát, vagy répát szoktam rágcsálni, nem gondoltam volna, de tényleg nagyon finom. Ami még használni szokott, ha nagyon elborulnék, akkor jó nőkről nézegetek képeket, és máris kétszer meggondolom, hogy megéri-e a bűnözés :D Amire még nem találtam alternatívát, az a heti 1-2 pohár száraz rozé/vörösbor, de jól esik, úgyhogy ez van :P Mindig próbálok csakis az adott napra koncentrálni, ha valamiért nem is úgy sikerül ahogy kellene, másnap nem is gondolok rá, megpróbálom nem elrontani újra, mondván, hogy "á, tegnap már úgyis félrekajáltam, most már mindegy!". A mérlegre lehetőleg tényleg próbálj csak heti egyszer állni, mert nekem egy időben komolyan el tudta rontani a kedvem, hogy naponta felálltam (akár többször is) és nem azt láttam amit vártam volna. Bocsi, hogy ilyen hosszúra sikerült, de gondoltam megosztom, hogy nálam milyen apróságok váltak be. Nagyon drukkolok, és már most várom a következő fittmamiprojekt bejegyzéseket. Petra (ui.: van egy tippem, hogy miért pont november, majd kiderül, hogy eltaláltam-e :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, a vízivás nekem is elég nagy fejtörést okoz, úgy el tudok feledkezni róla, hiába pakolok mindenhova vizet a lakásban. :D
      Szerencsére a borral nincs gondom, mert nem szeretem. A 3in1ről én is át akarok állni a 2in1re, és talán a 1,5%os tejet is vízre váltom, mert állítólag a pm alulműködésre nem jó tejterméket fogyasztani, de a tej minden napom része, szóval még agyalok... meglátom a májusi kontroll eredményeket, aztán döntök.
      A mérleg dolgot is próbálom erőltetni, bár sose álltam rá többször is egy nap, mert tudom, ha eszem, iszom, akár 1-2 kg-al is többet mutathat, így csak reggel, kávé előtt, egyszer egy nap. Ha odafigyelek, akkor szerencsére mindig olyat mutat reggel, ami tetszik, de nyilván látványosabb lenne a különbség, ha csak hetente állnék rá. :D

      Törlés
  2. Na, én nagyon drukkolok! :) szerintem amint beáll a pajzsmirigyed, jó lesz, könnyebb lesz! Ami nekem nagyon bevált az utolsó kilók lefaragásában, az az volt, hogy az addig engedékenyebb reggelimet is lecseréltem, bevallom, norbis kenyérre vagy péksütire. Én ezekért nem vagyok oda, de Tesóm több mint 20 kilós fogyása a termékeikkel (mozgás nélkül) meggyőzött. Szóval bár nem túl fincsi a kenyér, de a cél érdekében kiváló. (És igen, nem olcsók a termékeik, de ha csak kenyeret veszek, és reggel eszem csak, akkor elég vagy 5 napig.)
    Amúgy én ajánlom a fehérjeturmix fogyasztását, mert akár egy kis étkezés is kiváltható vele, és tényleg jót tesz a plusz fehérje, pláne, ha találsz kedves mozgásformát.
    Még a zabpehely nagyon jolly joker szerintem, akár zabkásának, akár zabpalacsintának. Sőőőt, én a rántott húst csak tojásba és zabpehelybe forgatom, kókuszzsírban sütöm meg, így máris egészséges és nem akkora kalóriabomba. :) (Még a Férjemnek is ízlik amúgy, szóval nem is túl reform.)
    Ú, mostanában egész sok ilyesmit kipróbáltam, ha akarod még írok párat! hajrá, menni fog, csak kitartást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a drukkot! :)
      A helyzet az, hogy nem bírom a nagy és sok változást hirtelen, ezért én kis léptékben alakítgatom a kajákat, szép lassan szórom ki a káros elemeket és cserélem egészségesebbre. Sajnos az elmúlt 20x év alatt beidegződött evési szokásokat naggggyon nehéz átformálni, legalábbis nekem, ezért muszáj kis léptékben haladnom a változásokkal. Zabkását én is szoktam enni, bár ritkán, még nem fedeztem fel a benne rejlő nagy lehetőségeket. :D Szívesen veszek minden tippet, jöhet jöhet jöhet! ;)

      Törlés
  3. Hahó! Régi, leginkább zugolvasód vagyok, még a lakkfanos időkből (is). Emlékszem, veled ismertem meg Jillian Michaelst, aztán ott indultam el a rendszeres testmozgás és diéta útján, ami segített megszabadulni lassan, de biztosan 13 kilótól. A testmozgás terén a fitnessblender jött be, és igen, megéri befizetni a programjaikra, nem is drága, és tényleg használ. Én is számolgattam a kalóriát, de 1200 alá sosem mentem. (Mondjuk nekem az indította be igazán, mikor teljesen elhagytam a cukrot és egyáltalán nem ettem kenyeret - még tk-t se). Ez az 1000 nagyon ijesztőnek tűnik, még akkor is, ha gyakorlatilag egy orvos tanácsolta. Én úgy tudom, túl kevés kalórián sokkolódik a szervezet, és őrült raktározásba kezd. Bocsi, nem akarok okoskodni, de így, hogy pm problémád van, érdemes lenne sztem keresni egy jó dietetikust. Bocsánat, ha túlságosan beleszóltam. :) ígérem több ilyen okoskodás nem is lesz, és küldöm a csít ezerrel! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Ancsi, örülök, hogy írtál, és hogy már ilyen réééges régóta követsz! :)
      Abszolút nem veszem tolakodásnak, máskor is bátran "szólj bele"!
      Tudom, hogy kevés az 1000, de sajnos amíg a pajzsmirigyem nem áll be, addig muszáj ezt tartanom, mert 1200-1400 nekem stagnálást eredményez, holott elvileg 1500-1600 között kellene súlytartáson állnom, de nem így van. Egyébként pontosan úgy van, ahogy mondod, túl kevés kalóriabevitel esetén a szervezet azt hiszi, éhezik, és raktározni kezd ezerrel és belassúl. Erre igykszem figyelni, hogy azért a minimum meglegyen és ne kapcsoljon a szervezetem spórolósba. :D Ez az 1000 pont határérték, nálam működik, másnak ém se ajánlanám csak ha speciális a helyzete. Mint nekem. Amint helyreáll a pajzsmirigy, emelni fogok a kalóriabevitelen. :) Aranyos vagy, hogy aggódsz!

      Törlés