Milyen volt Dani előtt az életem

március 29, 2017

Épp a napokban merengtem el, hogy milyen életem volt, mielőtt Dani megszületett. Hogyan teltek a napjaim, mik változtak, s no persze nem azért, mert hiányozna az az élet, egyszerűen csak más volt. Évi tegnapi blogspotja elég inspirálóan hatott rám, így gondoltam, megosztom Veletek, hogyan telt egy napom Dani születése, a várandósság előtt. 

Reggel 8 magasságában ébredtünk Atival. Mivel 9:45-re jártam dolgozni, így volt mindig időnk lustálkodni, és bevallom, nagyon hamar megszoktam ám, hogy nem kell korán kelni. Hogy mi volt a munkám? Nos, elég összetett. Debrecen egyik legnagyobb kerékpárboltjában dolgoztam. Eleinte mint eladó, majd később boltvezető helyettesként, számtalan feladattal a vállamon, az értékesítéstől a marketingen és online kommunikáción át, az árubeszerzésig, és mindennemű adminisztrációig volt ott minden. Nagyon szerettem, hogy kihasználhatom a kreativitásom, hogy élhetek a precíziós képességeimmel, és néha még egy-egy nagyon jófej vevővel is volt dolgom - mert hogy én általánosságban nem igazán szerettem az értékesítés részét a dolognak.


Szóval, reggeli nélkül, kávéval a hasban nagyjából 9-9:20 között indultam, attól függően, milyen járművet választottam. Hiszen bringaboltosként azt hiszem az az alap, hogy az ember szeret kerékpározni, és nem egy ócskavassal jár, így mikor az idő jó volt, akkor bringára pattantam és a város túlsó végében lévő üzletbe tekertem, máskor meg bekocsikáztam.

Egyébként egy kicsit kitérve, talán a bringázás az, ami nagyon hiányzik az életemből. A mindennapjaim része volt. De ahogy megtudtam, hogy babát várunk, nyilván letettem, majd megszületett Dani és persze nem az volt az első, hogy vissza a nyeregbe. De idén újra előkerül a két kerék, és egy jó kis gyerekülés is, ha minden jól megy, és újra, immáron hármasban szeljük a habokat. Akarom mondani hatjuk a kart.

Tehát, beértem a melóba, boltnyitás, ilyesmi. Szereztem némi reggelit a sarki pékségből meg egy két féldisznó poént az eladó pasitól, és tettük a dolgunkat, jöttek a vevők, jött az áru, mindig volt feladat bőven. Főleg tavasztól őszig, a szezonban. Télen meg ott vol a télisport, sí, snowboard kölcsönzés, szóval akkor se volt unatkozás. Sokszor az ebéd úgy sikerült, ahogy az időm engedte, volt hogy 12kor, volt hogy 17 órakkor, forgalom függő volt. Általában rendeltem valamit ebédkiszállítós cégektől, és ennyi. 

Délután mindig beindult az élet, jöttek a népek, hogy bringát vennének. Alapvetően, sajnos sok a fura és buta és hülye ember, ez a tapasztalatom, épp miattuk nem szerettem már a végén a vevőkkel foglalkozni, de szerencsére át is alakult úgy a munkaköröm, hogy az értékesítés az én feladatlistámon hátra szorult, így foglalkozhattam azzal, amit szeretek csinálni. A webshoppal, a levelekkel, a rendelésekkel, az arculattal és a marketinggel. Ez utóbbiak egy részét, december óta űzöm itthonról. És ez nem csak a plusz pénz miatt jó, de azért is, mert a főnököm szülés után alig pár hónappal már keresett is, hogy kellek, beszéljünk róla, hogyan tudnék besegíteni. Jó érzés, hogy lényegében majdnem pótolhatatlan vagyok. :D

18 órakor záróra, napzárás és viszlát! Hazaérve pihenés, valami vacsi, esetleg egy kis közösségi élet a barátokkal, családdal, attól függően mihez volt kedvünk. Mivel minden szombaton délelőtt dolgoztam, így nekem 1.5 nap szabadidő jutott minden héten, ez elég fárasztó volt egy idő után, szóval mindig beiktattam pár nap szabadnapot, ami idő alatt sokat utaztunk és kirándultunk. Bringáztunk Lillafüreden, Horvátországban, a Zemplénben, Tokajon és a Tisza-tó körül is. Megjártuk a Bécsi Adventi vásárt, Milánót, a Tátrát szlovák részen. Bevettük az Egri várat, fél óra alatt bebarangoltuk az egyész (mini) Magyarországot Szarvason, és Visegrádon is megcsodáltuk a panorámát a Duna kanyarban.


Sokat társasoztunk a családdal, beültünk helyekre, ettünk egy jót, vagy ittunk egy hűsítőt a nyári nagy melegekben. Moziba jártunk, koncerteztünk, billiárdoztunk és bowlingoztunk barátokkal, vasútmodell és legó kiállításokra. Dekoráltam, csinosítgattam a házat, beszereztünk egy huskyt, csiszoltam a főző tudományom, tematikus bulikat csináltunk itthon. Élveztük az életünket, a fiatalságot, hogy semmi komoly felelősségünk. Élvezettel éltünk.

És most? Most sok minden más. Az egyenlet állandó része lett Dani, egy olyan tényező, akivel minden döntésünk során számolnunk kell. Minden alkalommal az Ő érdeke az első, ahhoz igazodunk. S hogy hiányzik-e az előtte lévő életem? Nem!


Minden úgy volt jó, ahogy. Tettük amit tehettünk, éltünk egy csomó lehetőséggel, számtalan dolgot kipróbáltunk, és úgy érzem, semmiről sem maradtunk le azóta sem. Imádom, hogy Dani az életünk része. Akartuk, hogy Ő legyen, és nem egy betolakodó a családban aki felfordította az életünket, hanem a családunk, a szerelmünk, a barátunk, aki beilleszkedett közénk, teljessé tett minket. És akivel lassan lehet hasonlóan aktív életet élni, mint előtte. Augusztus elején Horvátországba utazunk, most Áprilisban a csolnoki rokonaimhoz. Visszatérünk olyan helyekre, ahol már jártunk, de ezúttal már hárman, mint egy igazi család, mert ezeket Daninak is látnia, és átélnie kell.

Szerettem az életem Dani előtt, és szeretem most is. Nem változtatnék semmin sem, mert minden úgy alakult és úgy történt, ahogy akartam. Az álmaim egy része valóra vált, a többi pedig még ezután vár ránk! :)

0 megjegyzés