Anyának lenni tényleg nehéz vagy csak bebeszéljük magunknak?

március 15, 2017

Nincs 2 éves dackorszakos gyermekem. Sem óvodás. Sem kisiskolás. Se kamasz, se élete pályájának elején járó fiatal. Nem áll szándékomban senkit oktatni arról, hogyan kéne viselkednie a gyerekével, hogyan kellene nevelnie. Hiszem hogy mindenki ért annyira a gyerekneveléshez, amennyire a saját gyereke/inek kora és helyzete megköveteli, mit mondhatnék én aki nem ismeri a teljes "kortörténet?". Véleményem, gondolataim vagy inkább elgondolásom, hogy én miszerint cselekednék, vannak mindenféle helyzetben, de ki vagyok én, hogy ezeket más anyák orra alá dörgöljem, ne adj' kioktassam, ítélkezzem mások felett?!

Nehéz manapság anyukának lenni, ezt mondjuk sokan. Azt mondjuk, az első pillanatoktól nehéz. Már ha csak tervezed a babavárást, onnantól már nehéz. Miért nem szedsz vitaminokat? Vagy minek szeded még ha baba sincs? Megszületett? Nagyszerű! Császárral, júj... természetes úton, EDA nélkül, te hülye vagy? Nem szoptatsz? Nem tettél meg eleget azért hogy tejed legyen? Ha nem hordozod, vajon fog eléggé kötődni? Levakarhatatlan lesz, ha folyton magadon viseled? Van szexuális életetek? Hisz ott a gyerek köztetek! Te szívtelen, hagyod sírni elalvás előtt?! Máris hozzátáplálsz, nem kicsi még hozzá? Megveszed azt a drága bio almát?! Az üvegesben biztos van valami turpisság! Még nem tud sétálni? Se beszélni? Cumi lóg a szájában egész nap? Nem félsz, hogy a TV árt neki? Még mindig pelenkás?

Nehéz manapság anyukának lenni, ezt mondjuk sokan. És tudjátok mit? Ez azért van, mert mi azzá tesszük! Mert azt hisszük, jogunk van a másik életébe beleszólni. Mert azt hisszük, ismerjük a másik helyzetét. Mert azt hisszük, mindent tudunk a témában, hiszen mi is átestünk az adott szituáción. Hát hölgyeim, a nagy büdös francokat! 



Személy szerint elegem van abból, hogy olyan szavakat teremtettünk, olyan jelzőket, amiknek semmi létjogosultsága sincs a mi világunkban. Szaranya, ökomami és bioanyu... tessék, mivan?! Most ez komoly? Tényleg ezekkel akarjuk egymást dobálni? Te úgy neveled a gyermeked, ahogy helyesnek érzed? Ugye?! Én is! És képzeld, a többi anyuka is... Rossz néven vennéd, ha azért, mert jóhiszeműen cselekszel, mások elítélnének? Hát persze, bárki. Amit teszel, ahogy döntesz, az szerinted helyes, szerinted az a jó a gyereknek. Akkor miért nem fogadod el, hogy a másik anyuka szintén a saját szívét követi? Nem baj, ha nem egyezik a meglátásotok, attól Ő még jót akar a gyerekének. Ahogy Te is a tiednek. És pont. Persze a fényevő és hasonló, gyerek egészségét, épségét veszélyeztető idióta külön tészta, nem is rájuk gondolok, akik hallatán a híradót nézve elszörnyedünk. Én Rád gondolok! Rád, és a hozzád hasonlókra. Ránk. A mindennapi mamikra. 

Ökomami, mert mossa a pelust, szelektíven gyűjt, és maga varrja a gyerekruhákat? Bioanyu, mert csak ellenőrzött, lehetőség szerint adalék és mindenféle anyagmentesen készült ételeket és alapanyagokat használ? És jujuj, szaranya, mert nem azt teszi, amit Te tennél? Nincs ilyen! 

Gyereket nevelni eleve nem könnyű feladat, miért bonyolítjuk az életünket ezekkel a szavakkal, ezekkel a jelzőkkel? Nem leszek álszent, mint írtam, nekem is van véleményem. És tudjátok mit, ítélkezem is olykor magamban. De próbálok arra gondolni, hogy nekem sem esne jól, ha pusztán azért ítélnének el, mert úgy cselekedtem ahogy én a szívem mélyén jónak éreztem. Épp ezért, kérlek Titeket, anyukák, apukák, leendő szülők, fiatalok, bárki is légy, ne ítéld el a másikat csak mert máshogy cselekszik. Mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének, mindenkit a szeretet és a jó szándék vezérel miközben nevel. És legyek naiv, legyek bolond, ha azt hiszem, mi anyukák igenis tudunk egymásra jó ízűen pillantani. Szeretném, ha azokat a létezhetetlen, valójában megfoghatatlan szavakat elfelejtenénk.

Ne a különbségeket keressük és firtassuk, hanem a hasonlóságokat szeressük és erősítsük egymásban!

És ha már ilyen utópisztikus hangulatú lett ez a bejegyzés, akkor nem maradhat el ez sem...

Világbéke!

2 megjegyzés

  1. haaa tényleg nagyon jó lenne, ha nem menne az egymás szekálása. Nekem messze van még a gyerek, de a környezetemben van pár anyuka. Hallottam már kígyóbékát azért mert nem rudival meg kukival tömi és nem akar neki csokit adni és ez marhára zavar mert valószínűleg én is ezt szeretném követni. Előre rosszul vagyok ettől...

    De az a baj, hogy az ilyen emberek nem csak a gyerek témában ilyenek, mindig mással kell foglalkozni, hogy más mit csinál, hogy csinál és miért csinálja. Annyira felesleges, miért nem lehet mindenki a saját életével elfoglalva :/

    VálaszTörlés
  2. De jó ez a csoki/édesség téma :D Kaptam már meg olyantól, akinek pár évvel idősebb gyereke van, hogy csak rosszat teszek a gyerekkel, hogy nem adok neki édességet, s hogy majd az oviban úgyis fog kapni, akkor meg nem bírok majd vele. Én meg nem gondolom azt, hogy egy másfél évesnek túrórudit meg csokit kéne ennie. Azóta már azért engedékenyebb vagyok ilyen téren, de így sem mindennap eszik édeset. De pl. ha a nagyik sütnek sütit, azt szívesen elmajszolja.

    Viszont sajnos az tényleg igaz, hogy amint kiderül, hogy terhes vagy onnantól kezdve a kéretlen kommenteket kb életed végéig megkapod :D S hát az anyáknál ítélkezőbb csoport talán nincs is a földön. Én többek közt miattuk nem szeretek játszótérre járni se. Vagyis: én inkább akkor a gyerekemmel játszom, minthogy leálljak bármelyikkel beszélgetni (tudom antiszoc vagyok :D)

    Kedvenc sztorim a legutóbbi Pici Piacon esett meg ami szerintem nagyon jól szemlélteti a mai anyukákat. Larusban volt megrendezve, ami egy étterem nem túl széles ajtóval, ami a nagy "tömeget" nem bírja el, így állt a sor a bejutásra is, meg jött volna mindenki kifelé is. Előttem álltak pici gyerekkel babakocsiban, anyuka hátán a másik gyerek, apuka elkezdi betolni a babakocsit, mire vele szembe jön egy nő, visszatolja a babakocsit, kirángatja a 3-4 éves forma gyerekét s elkezd üvöltözni velük, hogy hát már bocs, de ott állunk 10 persze, nem zavar, hogy GYEREKKEL vagyok??? :D Nem mitnha az ott lévők 90%-a nem gyerekkel lett volna...Nagyon gáz... :D

    VálaszTörlés