5 dolog amiben jobb vagyok mióta anya lettem

szeptember 25, 2016

Lassan öt hónapja vagyok szerencsés anyukája egy csodálatos kisfiúnak, s bár nem érzem, hogy az életem megváltozott volna teljesen, mióta anya lettem, bizonyos dolgokban mégis sokkal jobban teljesítek az anyává válásom óta.
1. Sokkal jobb lett a hallásom.
Gyakorlatilag mióta Dani megvan, a ház túlsó sarkából még azt is meghallom, ha tüsszent. Míg régebben egy a ház előtt elrobogó kamionra sem keltem fel, addig éjjel bármilyen neszre, ami a gyerekszobából szűrődik be a hálóba, azonnal ébredek, ennek ellenére mégis képes vagyok viszonylag mélyen, pihentetően aludni.
2. Türelmesebb lettem másokkal és magammal szemben is.
Szerintem ezt nem kell különösebben magyaráznom, hiszen bárki, aki gyereket nevel, még ha olyan általánosságban véve nyugodt és jó babáról is van szó, mint Dani, akkor is edződik türelem terén. Egyébként is nagyon sokat fejlődtem a huszas éveim elejéhez képest, de mióta anya vagyok, gyakran érzem, hogy korábban az adott helyzetben már felment volna a pumpa.
moment
3. Szupergyors tudok lenni ha kell.
Ettől már-már érezhetném magam szuperhősnek is, hiszen a jobb hallás mellé Flasht megszégyenítő gyorsaságot is kaptam. Egyetlen egy alkalommal riasztott be napközben a légzésfigyelő – szerencsére akkor is tévesen – de most se feledem hogy gyakorlatilag 1mp alatt a gyerek ágyánál teremtem úgy, hogy a ház tulsó feléből rohantam hozzá. Lehet nem is futottam, hanem teleportáltam?
4. Megértőbb és kevésbé kritikus lettem másokkal szemben.
Kritizálós típus vagyok. Mindenről és mindenkiről van véleményem. Amit sokszor nem is titkoltam. Mindennel kapcsolatban képes voltam megjegyzést tenni, mostanra viszont úgy érzem, sokat változtam ezen a téren. Sokkal több együttérzést és megértést vélek felfedezni a saját gondolataimban, mint az anyává válás előtt. Valahogy jobban látom az embert a tettek mögött, amik eddig a sokszor éles kritikát megfogalmazták bennem. Nem vagyok büszke egynémelyik régi gondolatomea, amiket ha újra kellene fogalmaznom, sokkal barátibban mutatnának. Azt hiszem, képes lettem több szemszögből tekinteni a dolgokra. Jobbnak látom a világot, az embereket, a körülvevő környezetem. És úgy összességében jobban értékelni mindent.
5. Az alvás nem létszükséglet többé.
Mikor Dani megszületett, a kórházban töltött egy hét alatt szerintem összesen ha 15-20 órát aludtam, lehet sokat mondok. 3 óránként evés, két evés közben 1-1,5 órás fejés. És a maradék időben ettem, tisztálkodtam, találkoztam a családdal, olvastam a szoptatásról és mindenről, lestem a gyereket a kékfényes inkubátorban (én csak szolinak hívtam, az inkubátor szót túl erősnek éreztem), forgattam időnként mint egy napos kiscsibét, hogy mindenhol érje a fény. Nem mertem elaludni, nehogy egy pillanatra is szem elől tévesszem. Miuán hazaértünk, azt követően is heteken át 2.5-3 óránként elláttam Danit, napközben sosem aludtam, éjszakánként épp csak annyit pihentem, amennyi a másnapi működésemhez kell. Nem is hittem volna, hogy képes vagyok ilyen minimális alvással ilyen teljesítményekre, főként a kórházi hétre visszagondolva.. persze most már átalussza Danika az éjszakát, így ha a szokásosnál hamarabb ébred, kicsit rosszul esik felkelni, de már tudom, nincsenek lehetetlenek.

3 megjegyzés

  1. Én egyelőre ott elakadtam, hogy vajon ha egyszer gyerekem lesz, hogy fogom bírni alvás nélkül? ☺☺ Olyan vagyok, mint a mormota, és szeretek is sokáig aludni/lustizni, szóval remélem bennem is van egy kapcsoló ami majd működésbe lép amikor kell. ☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nagyon szeretek aludni, de abban a percben, hogy anya lettem, minden szükségletem háttérbe került. :)

      Törlés
  2. Az alvást nem lehet sokáig háttérbe szorítani, mert megbetegszel. Van, aki jobban bírja, de ilyenkor kerül a kulcscsomó a hűtőbe meg felejti el az ember a dolgokat egy idő után. Nekem szerencsére jó alvó mindegyik.
    A babasírásra tényleg mindenki érzékeny, mármint az anyák, az apák nagy része alszik a síró gyerek mellett :)
    A türelem, empátia remélem, megmarad, a gyerek tényleg szélesíti a látókört :)

    VálaszTörlés