Fittmami projekt – A tények, az elhatározás és a célok

augusztus 28, 2016

Szeretnék lefogyni. Ez nem titok, hiszen említettem a múltkor, hogy sok kg maradt rajtam a szülést után, ami a már meglévő kis túlsúlyomhoz társulva egy olyan testet eredményezett, amiben nem érzem jól magam. Egy éve ilyenkor szuper formában voltam, volt bennem energia, volt izomzatom. Egyszerűen volt állóképességem, rengeteget bringáztunk, Háromhután (Zemplén) meg se kottyantak a hegyek amire nagyon büszke voltam, mert előtte pár évvel úgy kipurcantam hogy az leírhatatlanul szánalmas volt. Szóval mondhatnám, hogy hosszú évek óta a legfittebbnek éreztem magam annak ellenére is, hogy volt felesleg egy éve is rajtam. Aztán ősszel várandós lettem Danival, letettem a bringát, és az addig felépített állóképességem, izomzatom egyszerűen eltűnt, puha lettem mint egy csupasz csiga, és csak kúsztak fel a kilók…
533801927751a09f5d473f05a7c785ea
A tények
A várandósság alatt derült ki, hogy kisebb pajzsmirigy alulműködésem van, amire Letroxot írtak fel a dokik. Nem tulajdonítottam túl nagy figyelmet a dolognak, csak azt tartottam szem előtt, hogy a pocaklakóm rendben legyen és mindenhez hozzájusson ami az egészséges fejlődéséhez kell, így beszedtem gondosan minden reggel az adagom. Ahogy a baba képbe került, úgy tettem le a bringát, és ezzel az egyetlen tartós mozgásformát is. Étkezés terén próbáltam sok gyümit és zöldséget enni, egészségesebb dolgokat, de nem fogok kertelni, volt a terhességem folyamán jónéhány alkalom, mikor úgy szabadultam rá X kajára, hogy közben az járt a fejemben, “nekem ez most jár”. Viszont nem ettem kettő helyett és szinte alig nassoltam! Tényleg nem zabáltam mint a hülye, sőt, alapjában véve csak egy kicsit ettem többet, mint egyébként. De a mérleg szép lassan többet és többet mutatott…
Dani születése után valahogy az addig gondosan szedett gyógyszer teljesen háttérbe szorult. Össze vissza szedtem. Napokig kimaradt, aztán ha eszembe jutott, akkor reggel bevettem, de semmi rendszeresség nem volt, valahogy úgy voltam vele, hogy “áhh, az én testem én ismerem a legjobban, nem kell az”. Aha… hát dehogynem kell!
Az endokrinológus doktornő laborba küldött, majd emelt a gyógyszeren, mert hogy az eredmény azt mutatta, hogy bizony ez nem átmeneti, terhesség alatti eset, ez a dolog van, és gond lesz, ha nem figyelünk oda. Csak pislogtam, mert bevallom őszintén, azt hittem az én szervezetem atom, és kicsit elmismásoltam magamban a dolgot szülés után. Beszélgettünk a doktornővel, és sokmindenben megvilágosodtam. Mindenek előtt a pajzsmirigy alulműködésem adta meg a választ arra, hogy miért van az, amit régen megfigyeltem, de magyarázni semmivel sem tudtam, hogy én csak akkor tudom a súlyom tartani, ha az én testemhez/aktivitásomhoz előírt napi kalóriamennyiségből 2-300 kalóriával kevesebbet viszek be. Szóval újraértelmeztem a helyzetet, mert sokkal komolyabb mint hittem, és bár egy dekát sem akarok a pajzsmirigyemre fogni, de azt hiszem nem kifogás, ha azt mondom, az idejutásomhoz, ennek a rendellenességnek is köze van.
Az elhatározás
No de pajzsmirigy ide vagy oda, mit nekem ilyen nehezítés, ugye? Ez a test nem maradhat, nincs létjogosultsága, szóval változtatni kell, mert egyszerűen így nem érzem jól magam. Az önbizalmam jócskán megcsappant és ez kihat az életem több területére is. Mint egy nagy puding, csak folyok a lakás egyik sarkból a másikba… katasztrófa. :D Sokat gondolkodtam, hogy vezzesek-e naplót a blogon a fogyásomról. Mert ha belevágok, akkor bizony nem lehet sumákolni, nem lehet feladni, hoz magával egyfajta megfelelési kényszert a dolog. Persze amúgy sem kéne belebukni a dologba, de nyilván ha számonkérnek rajtad valamit, akkor arra jobban odafigyelsz, és rájöttem, kell most nekem ez a külső nyomás. Hogy ne sunnyogjak el semmit, hogy legyen egy közeg, egy felület, ahol időnként számot kell adnom az eredményekről, meg hát elsősorban produkálni kell az eredményeket, a változást. Így terveim szerint két-három hetente, maximum havonta helyzetjelentés lesz, őszintén, és könyörtelenül.
f31939c53f75d7ed3571aae35612a373
A célok
Tehát, jelenleg a magam kis 158 cm-hez társul egy 84.4 kg-os test. Elővarázsolom majd egy eldugott sarokból a centit is, és lemérem magam itt-ott, hiszen ezek a számok is számítanak, nem csak a mérleg, sőt, főként nem a mérleg. Lehetnék 83 kg-os úgy is hogy merő izom vagyok. :D  Lentebb egy kis kollázs csodás jenelegi testemről, hogy lássátok, ki is és mi is vagyok épp jelenleg. Egyébként marha fura, hogy képeken visszalátva sokkal durvábbnak látom a helyzetem, mint amikor tükörben méricskélem magam. Szoktam is kérdezni Atit, hogy most akkor ha rám néz, azt látja ami a fotón van, tééhéhényleg ekkora vagyok, vagy azt látja amit a tükör mutat? Bolondság, tudom. :D
én
A szőke a legfrissebb, de mindegyik kép az elmúlt 1-3 hónapban készült.
Szóval, a cél amit el szeretnék érni, az több állomásos. Ezt már rég megtanultam, hogy kicsikben kell kezdeni, mert ha nagyon messze érzed a célt, nehezebben tartasz ki, viszont a kis célok teljesítése nagyon sok erőt tud adni. Szóval, legyen az első állomás a 80kg alá kerülés. Aztán 75, majd 70, és a végső cél, az összesen –20kg-os fogyás lenne, amivel 65 alá kerülve sokéves rekordot is döntenék. De alapvetően erősebb, és energikusabb szeretnék lenni, nem csak súlyt veszíteni szeretnék, hanem újra állóképességre szert tenni. És akkor itt jegyzem meg, hogy van egy álomcél is, az pedig az lenne, ha 5-össel kezdődne a mérleg. De ezzel nem foglalkozom, ezt nagyon messzinek érzem. No és akkor a határidő. Nem sietek, mert tartósságra vágyom, így legyen Dani első szülinapja, azaz  május 4 a határidő. Az 8 hónap. Ezen belül is Karácsonykor, félidőnél jó lenne ha 10kg-al bentebb lennék…
Azt mondják a hozzáértők, hogy 70-30 arányban épül fel egy sikeres életmódváltás, azaz 70% múlik a kaján és 30% a  mozgás. Kaja fronton kell azt hiszem pár hét vagy akár egy hónap is, hogy rátaláljak az általam tartósan járható útra, de erről majd úgyis írok külön. Mozgás ügyben pedig újra futni szeretnék. Jól felépítve, az alapoktól kezdve vágok újra bele. Pár éve néhány hónapon át élveztem nagyon, de a jobb térdemben fellépő növekvő fájdalom - valószínűleg a helytelen cipő miatt - szép lassan leszoktatott a futásról. Na de majd most! Mivel Ati mozdonyvezetőként sokszor 2-3 napra is távol van, így nem lesz lehetőségem minden nap futni. Amikor kettecskén vagyunk, akkor jöhet Jillian Michaels. Aki a korábbi blogom követte, az Jillian cimbimre is jó eséllyel emlékszik. Már többször végigcsináltam a 30 napos programját, és más videóit is nagyon szerettem. Most is ezt veszem elő, mert kellően intenzív még sem vesz el sok időt, simán megy egy 25-30 perces tornát Dani mellett is. De a mozgásról is írok külön, mert nagyon hosszú lett már így is a bejegyzés…
Nagyon fontos! Nem oktató jelleggel akarom ezt az egészet nyilvánosan vállalni,  csak dokumentálok, semmi több, nem kérem vagy várom el senkitől, hogy kövessen, mert nem vagyok szakember, csak azt teszem, amit jónak érzek és amiről úgy gondolom, az én testem bírja. Ha valakinek épp ez az egész adja az utolsó löketet ahhoz, hogy belevágjon egy életmódváltásba, az nagyon klassz, de nem szent írás amit én itt leírok. Csak egy fogyinapló... :)
d3ddcf4faa89621ccf7b4d952a8c503d
Szóval akkor hajrá, ebben a percben indul a dolog, jövök majd a kajálós-mozgós külön postokkal, és pár hét múlva az első helyzetjelentéssel. Addig pedig égjen a zsír. :D

10 megjegyzés

  1. Még mindig azt mondom, hogy a pajzsmirigy komoly dolog és nem nehezített pályán állnál neki fogyózni, ha helyreállítanák a gyógyszerrel az anyagcserédet. Lehet, ha a gyógyszer beválik, magától is mennek majd le a kilók.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most elvileg annyit szedek amennyi kell, plusz majd október elején lesz egy nyaki uh vizsgálat is, szóval most már én is komolyan veszem és figyelek a dologra. Szedem lelkiismeretesen a gyógyszerem, aztán meglátjuk. :)

      Törlés
  2. Lelkitársak vagyunk :) az utóbbi pár évben voltam 74 kiló, 47(!) kiló, 94-el mentem szülni :) Most 88 körül mozgok, 160 centi, úgyhogy hasonlóak az arányok mint nálad. Én szeptemberrel akarom elkezdeni a projektet, 1 évet hagyok magamnak a fogyásra, akkor tervezek visszamenni dolgozni, a végső cél 30 kiló lenne, de persze én is több kicsi mérföldkőben gondolkozom. Nagyon örülök, hogy te is belevágtál ebbe, remélem tudjuk majd egymást motiválni, "húzni". Emlékszem anno miattad töltöttem le Jilliant is :) Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 47?! 😮 te jó ég, szerintem én 11 évesen voltam annyi legutóbb. 😁 majd motiváljuk egymást! A mozgásra hagyok még két nap haladékot én is magamnak, addig leporolom Jilliant. 😁 a futáshoz meg még kell egy két dolog... puszi 😊

      Törlés
  3. Vicces, hogy én is így vagyok a Letroxxal. Valahogy nem érzem a következményt, ha véletlen kihagyok egyet-egyet. De próbálok figyelni, mert a múltkor eredményem szerint emelni kellett az adagon. Amúgy abban a furcsa helyzetben vagyok, hogy pajzsmirigy alulműködésem van nekem is, de alig tudok hízni. Világéletemben csontsovány voltam. :D Ki érti ezt?!

    Neked pedig sok sikert az életmódváltáshoz! És szedd a gyógyszert. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szedem mint a kisangyal! :D Miután már műtét meg egyéb dolgok lehetőségét is felvetette a doki, ha nem kezeljük a dolgot megfelelően, azé kicsit megszeppentem, hogy akkor ezt tényleg komolyan kéne venni.

      Egyébként szerintem genetika kérdése is, én mindig is husibb voltam, szóval ezért se szeretnék semmit sem a pajzsmirigyemre fogni...

      Törlés
  4. Kitartás neked!! : ) ha már fejben eldől valami, az már egy kis siker. Amúgy a célom most nekem is az, hogy 10kiló lemenjen karácsonyig

    Érdekes ez a pajzsmirigy alulműködés. Februárban voltam vérvételen, amikor kiderült, hogy nem sokkal ugyan, de eltér az értékem, alulműködésem van. Akkor a háziorvosom azt mondta, hogy ez nem vészes, akkor kéne csak gyógyszerezni, ha most rögtön gyereket akarnék, úgyhogy abban maradtunk, hogy 3 hónap múlva megismételjük. Ez meg is volt, javult az értékem de még most sincs határon belül. Egy kicsit oda-visszának érzem ezt, legalább is magamon. A túlsúly hozza az alulműködést és az alulműködés nehezít a fogyáson.
    Elhatározásom mondjuk nekem tavasztól meg van, de amíg nem tudtam a lelkembe helyrerakni pár dolgot, addig esélytelen volt, hogy tartósan oda tudjak erre figyelni.
    Azt írtad, hogy keresed még az étkezés járható útját. Nem tudom, hogy hallottál-e már Bocsi Vikiről meg a módszeréről. Semmilyen kapcsolatban nem állok vele, nem is direkt reklám vagy bármi ilyesmi, de én nagyon jónak találom az írásait, megéri rákeresni facebookon, meg az oldalára, mert végre valaki nem ugyanazt akarja ráhúzni mindenkire, hanem egyénenként, mindent figyelembe véve ajánlja a dolgokat. Nekem ez nagyon szimpatikus volt :) csak egy tipp, hátha :)

    Várom az ilyen jellegű bejegyzéseket ^_^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)

      Mikor várandós lettem és kiderült a dolog, még egészen kis adagnyi gyógyszert szedtem, de azóta folyamatosan emelték, még szülés után is. Remélem beáll egy szintre, és nem fog folyamatosan romlani...
      Bocsi Vikit meg meglesem, bár a saját módszereim bizonyultak az évek alatt a legjobbnak, de erről írok nemsoká. :)

      Törlés
    2. Én is nagyon remélem, hogy beáll vagy javul az eredményed :)

      Persze, énis a saját testem jelzéseit figyelem, csak olvastam nála nagyon sok újdonságot. Nekem nem egyszer mondták már, hogy mániákus vagyok a fogyás, táplálkozás, mozgás témát illetőleg, merthogy nagyon sokat foglalkozok vele. Dehát kinek mi. Én is világ életemben husi voltam, és világ életemben zavart is, jóhogy foglalkozok vele :DD

      Láttam már írtál is egy bejegyzést, este munka után elolvasom ^_^

      Törlés
  5. Szerencsed van, hogy pajzsmirigy alulmukodessel sikerult a baba, rengetegen vagyunk, akik meddosegi kezelesre kell hogy jarjunk, tobbek kozott emiatt. Ezt ne felejtsd el, foleg hogy meg akartok gyerekeket...

    VálaszTörlés