Babanapló | A második “bázis” pipa!

július 07, 2016

Megint eltelt egy hónap, Dani 4-én este 20:45kor két hónapos lett. Én meg csak azt kérdezem, hogy ez a picike ember, aki az októberi olasz utunk alatt még csak gesztenye méretű volt a pocakomban, hogy lett hirtelen ekkora!? Hova lett az a sok hónap?
20160622_1546402
2660 grammal és 51 cm-el érkezett erre a világra, most pedig 4540 gramm és 55 cm. A gomba se tud ilyen gyorsan nőni. Alig múlt 2 hónapos, és máris a születési súlyának duplája körül járunk. Kevesebb mint egy kiló, és kipipálhatjuk a tankönyvben a fél éves “aranyelőírást”. Persze 2660 grammot nem nehéz megduplázni, egy 4 kilós babánál nyilván más a helyzet, Az a picike kis baba, akit elsőnek alig tudtam felvenni, félvén hogy valami kárt teszek benne, már hurkásodik, redőznek a kis hájpárnácskák.
Azt hiszem, az elmúlt 2 hétben kezdett el kinyilni számára is a világ. Már nem csak egy fekvő, semmibe révedő újszülött, hanem egy nézelődő, hangját lassan felfedező, izgő mozgó kisember. Mosoly fronton is egyre jobb a helyzet, a sok komfortmosoly mellett már nekünk is jut egy-egy jóféle százvattos. “Jó szülők vagytok, nesztek egy fogatlan telipofi mosoly!” Figyel, fókuszál, koordináltan kezd mozogni, érezhetően robbanásszerű a értelmi fejlődése.
kethonap
A mindennapjaink egész változatosak, sokat jövünk-megyünk. Nagyszülőkhöz, nagybátyámékhoz, bevásárolni és sokszor csak úgy a város szebb helyeire sétálni. Míg mi nyalunk egy fagyit, Dani jót alszik a babakocsiban a jó levegőn. Itthon a füvet is simán le lehet vágni mellette úgy hogy ő a babakocsiban az árnyékban pihen, így nem vagyunk elmaradva se a házi se a kertimunkával, max a lustaság akadályozza a teendőinekt, mert 35 fokban kinek van kedve kertészkedni. Vagy úgy egyáltalán bármit csinálni.
Persze most még könnyű, hiszen ahova letesszük, ott szoktuk megtalálni (+/- 30-40cm). Nem kell a fél szemünket állandóan rajtatartani, ellenőrizni hogy épp mit kap szét vagy épp mihez közelít amihez nem kéne. Még nem kúszik, mászik, egyelőre az egyik oldalról a másikra fordulgatás, hason fejemelgetés a max teljesítmény tőle, de 1.5 hónapja még ez se volt, szóval próbálom mentálisan tréningezni magam arra a gyorsan közelgő időszakra, mikor nem lesz időm egy szuszra megírni egy ilyen bejegyzést.
Evés ügyben mint már említettem, tápszeres lett teljesen Dani. Jó az étvágya, szereti a Milumil HA Start Optimát, gyorsan fogynak a 600 grammos dobozok. Mi sem bizonyítja jobban a növekedését, hogy már pelusból is a Pampers Premium Care 2esre váltottunk és a cumisüvegen is átcseréltük az 1es cumikat 2esre, mert két hónapos kislegénynek most a 2es a szerencseszáma. Átlagosan 3-4 óránként eszik napközben, olykor délelőtt kész kis éhenkolbász, és 2 órát is alig bír ki, éjszaka pedig már produkált egy 7.5-8 órás (majdnem)egyben alvást a mi nagy örömünkre.
Megkapta tegnap a két hónapos szurikat. Egy igazi kis hős volt, tényleg csak addig sírt, míg megszúrták, szinte rögvest elcsendesült ahogy a karomba vehettem, hogy megnyugtassam. Féltem kissé ezektől az oltásoktól, leginkább attól, hogy mennyire viseli majd meg. De szerencsére mintha mi sem történt volna, se nyűgösség, se láz, se egyéb előforduló tünetek, csak a szokásos jó kedv és jó étvágy.
danci
S hogy anyaként velem mi a helyzet?
A szembe szomszédunkban három kisfiút nevelnek. Három fiú! Érted? Keményen hangzik, és az is lehet, mert rendszeresen hallom az anyukát kiabálni. Néha elég ijesztő. Én nem hiszek abban, hogy a hangerő növelése eredményesebb lenne fegyelmezés terén mint a türelem és a dolgok elmagyarázása. Én nem akarok kiabáló anyuka lenni. De néha elszakad a cérna... Egyedül voltunk, hajnal volt, már többedjére keltem hozzá, és nyomatékosan (azért nem kiabálva) rászóltam az alig 2 hónapos babámra. Felemeltem a hangom mert nem bírt 2 percet várni míg elkészítem az adagját, folyton kiköpte a cumit és írtó keservesen kezdett sírni. De valójában én voltam a türelmet, az, aki nem bírta 2 percet a sírást hallgatni, elfogyott hirtelen a türelmem. Borzasztó bűntudatom volt, már abban a percben, ahogy rászóltam hogy “várj már egy kicsit!”. Napok kellettek míg múlt a rosszérzésem, és azóta még inkább próbálok türelmet gyakorolni minden helyzetben. Pedig egy szavunk sem lehet, Dani tényleg nagyon jó kisbaba, ezt mindenki elmondja 100x is a családban – és persze hozzáteszik, hogy na majd a következő!. De mi van ha a kövi is egy cukkermókus lesz, hiszen miért ne járhatna két vagy akár három jó baba is egy párnak?! És egyébként is, még csak 2 hónapos, lehet később lesz ördögfióka… De elismerem, most egy tündér! Az esetek 90%-ban akkor sír, ha éhes. Akárhogy is nézem, rá kellett jönnünk, hogy a mi babánk nem hisztis, nem fájós, tényleg szinte mindig éhes ha legörbül a szája. A maradék 10% meg egy kis figyelemhiány és magány, amit gyorsan megold a babusgatás.
Most már úgy érzem, van kellő rutinom a mindennapokból, hogy ne aggódjak dolgokon és kérdőjelezzem meg önmagam és a döntéseim. A terhességem alatti nyugodt magabiztosságom visszatért, egymásra hangolódtunk Danóval, és ez napról napra fokozódik. Hiszek benne, hogy lassan kiismerem a korlátait, azt, mennyit bír, és hogyan jó neki ebben a nagy világban. Pl. nem bírja a meleget, nagyon nem, így lazára fogtuk az öltöztetést. Eleinte aggódtam, nem-e fázik, de elkezdtem elfogdni a tényeket, miszerint nem, a gyerek nem fázik, sőt, sokkal jobb így neki. Az orvosi rendelőben szétnézve a többi, jobbára nagyobb gyerkőcön úgy éreztem, ha meglátnák Danikát, kapnám az elítélő pillantásokat. Dani csak egy ujjatlan bodyt viselt, a hordozóban aludt békésen, egy textilpelussal azért finoman betakarva. Odakint legalább 27 fokos rideg hideg tombolt jeges széllel, s ez indokolta (gondolom én) a váróban lévő gyerkőcök hosszú ujjas, nadrágos öltöztetését. Nem ragaszkodom görcsösen az “ahogy te öltözöl + 1 réteg” elvhez mert nálunk az mióta itt a nyár, egyértelműen sok. Nyűg és bőrkiütés a vége. Tehát követem azt, amit jónak látok, és próbálom nem túlfélteni.
És ebben Ati abszolút partnerem. Imádom Őket együtt. Szeretem az apaságot benne, hogy gügyög és motyog és ölelget és pelenkáz és fürdet és felkel hajnalban ha kérem. Még egy rakat olyan dolog, amit szerethetek benne. Úgy érzem, a kisfiamnak olyan apukája van, aki messzemenőkig a legjobbat adja neki, és amilyen apáról a gyerekek ábrándoznak – ahogy gyerekként (és sokszor még most felnőtt fejjel) én is miután félárva lettem.
20160622_154640
Közhely lenne azt mondani, az életem tökéletes, de a lehető legközelebb érzem hozzá. Igyekszem minden pillanatát megélni, odafigyelni, hogy ne maradjak le semmiről, mert tényleg azt érzem, rohannak a napok. Mióta Dani megvan, azóta olyan, hogy 10 perc, egyszerűen nem létezik. Míg régebben a buszra várva 5 perc is óráknak tűnt és minden bajom volt a várakozás miatt, most két evés közti 3—4 óra 5 percnek (se) érződik. Mindig azon kapom magam, hogy már megint eltelt egy nap, megint este van, pancsolni kell, altatni, és kíváncsian várni, hogy aznap este épp meddig alszik majd.

5 megjegyzés

  1. Édes baba, milyen picur :) (Az enyémekhez képest.)
    A babaöltöztetés nagyon egyszerű, ha sír a baba, akkor nem jó neki. Most képzeld, hogy a rekkenő májusban nekem body+rugdalózó kellett a gyerekre+vastag takaró, de legjobb volt, ha mindjárt két takaró volt, mert rettentő fázós volt a fiam. Lehet, a többi baba is fázós, egy darabig ilyenek, de nem mindenki. A másik fiam is egy szál semmiben volt és nem fázott, ő most is kevesebb ruhában van mindig. Oviban pl. számon tartották, kire kell plusz egy ruha kire mínusz egy ruha ugyanabban a hőfokban.

    A kiabáláshoz: 3 rosszcsont fiú, aki többnyire öli egymást meg van egy alapzaj, nem hasonlítható egy két hónaposhoz. Szerintem a gyerekek megszokták a kiabálást a szomszédban, meg se hallanák anyukát, ha nem kiabálna, ne vedd a szívedre. A te babád meg elfelejti, ha kicsit hangosabban szólsz rá. Ha viszont gyakran megesik ez, akkor itt az ideje a magánprogramnak. De most komolyan, emberek vagyunk, ki nem szólt még rá hangosan a gyerekére?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, biztos fogok még rákiabálni, csak ez volt az első, és gyakorlatilag rá se szolgált, így nekem esett rosszul a dolog. :)

      Törlés
  2. Éhenkolbász?! Az meg mi?😄
    Osztom a Audrey véleményét a kiabálással kapcsolatban. Nyugi mire másfél éves lesz fogsz tudni vele kiabálni, bármennyire is kiábrándítóan hangzik. Mindenkinél elpattan a húr, főleg nagyobb gyereknél.De lelkifurdalásom is szokott lenni miatta. Megölelem olyankor, megpuszilom és ő kinevet. Na ilyen az én kis csibészem. Én amikor kiabáltam a csecsemőmmel, akkor tudtam, hogy a kimerülés határán vagyok. Bár a kisfiam nem volt jó alvó.
    Cuki a babátok. Miért nem lett Attila a neve? Remélem nem sértelek meg a kérdésemmel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogy sértesz! :) Hivatalosan Attila Dániel a neve, az apukája után az Ő kérésére, de Nekem a Dániel jobban tetszett, bár a kórházban Attilának hívták, meglepően megtetszett az is, így néha kicsiAtizom a gyereket, de marad a Dani mert az a favorit. De már az Attila is nagyon tetszik. :)

      Törlés
    2. Hja igen, az éhenkolbász az az éhenkórász durvább, éhesebb változata. 😁

      Törlés