Pocaknapló | Az utolsó felvonás avagy “drágám elfolyt a magzatvíz!”

május 16, 2016

Ahogy májusra hajtottuk a naptárat, úgy érzkeztek meg a családtagoktól és barátoktól is a tippek, hogy május 31-re kiírt kisbabánk vajon mikor dönt úgy, hogy neki elég volt idebenn és jöhet a nagyvilág. Személy szerint hónap közepét, 17-ét érezem befutónak, a legkorábbi tippet pedig Édesanyám adta, május 12-ét célba véve. Milyen messze jártunk az igazságól!

2016. május 4.

1:26

Nem tudom már pontosan, hogy arra ébredtem, hogy pisilnem kell, és a felülés közben folyt el a magzavizem, vagy előbb folyt és utána keltem, de egyértelműen tudtam, hogy elkezdődik. A mellettem békésen fekvő párom kb a következő mondattal ébresztettem; “van egy jó hírem, nem fogsz lemaradni a szülésről… elfolyt a magzatvizem!”.

Félig még kómásan, félig a torkomban dobogó szívvel erőltettem magamra nyugodtságot. A magzatvíz tiszta, okés, akkor nem kell megijedni, fogjuk a cuccom és szépen indulunk. Hogy hogyan öltöztem fel, már nem tudom, csak arra emlékszem, hogy egy kicsit toporogtam a konyha közepén, próbáltam az izgalomtól feldúlt agyam lecsendesíteni, hogy biztosan mindent magunkkal tudjunk vinni. Ébredést követően kb. 10 perc múlva már a kocsiban ültünk.

2:00

Ritkán látom ilyen üresnek Debrecen utcáit. Ritkán érek át ilyen hamar a város másik végéből, ráadásul úgy, hogy az izguló kispapa nem is épp a legrövidebb legcélszerűbb útvonalat választotta. A szülőszobán éjjel 2-kor vettek fel. Az első fázis a szülőszobalátogatásról ismert vizsgálat volt. NST-n nézték a pici szívhangját, volt vizelet, egy tucat kérdés és persze méhszáj vizsgálat. 1 ujjnyinál járunk. Fájások még sehol.

Átkísértek egy kétágyas vajúdóba, ahova már Ati is velem jöhetett. NST a pocakra, a hangulat jó, várakozás indul.

8:30

Túl voltunk a hajnalon, csak úgy peregtek az órák, negyedóránként ellenőrizték a baba szívhangját. A legnagyobb gondom az volt, hogy elfeküdtem a lábam, fájások még sehol – enyhe menstruációs görcsök voltak. Miután az egyik orvos – elég durva módon – megnézte a méhsájat, s az még mindig csak egy “vaskos” ujjnyi volt, kaptam egy tablettát, ami méhszáj puhításra való, és elvileg segít beindítani a fájásokat. A hatása 4 órahossza.

14:00

Újabb vizsgálat, 2 ujjnyál járunk, fájások gyengék, de picit erősödtek, de még mindig él bennem az érzés, hogy “ez lenne az a nyag fájdalom? ennek a 10x-ét is elviselem!”. Nem tágulok elég gyorsan, a doki szerint (aki aznap már a sokadik volt) fel kéne kicsit pörgetni a dolgot. Előkészületek megtörténtek…

A kapott puhító nem érte el a hatását, oxitocin kapok lassan, a fájások kezdenek erősödni. Jó lenne, ha haladnának a dolgok, mert már fél napja itt vagyunk, de nem történik komolyabban semmi. Fáradok.

16:00

Alakulnak a dolgok, látjuk a gépen, hogy jönnek a fájások. Kicsit mókás, mert az erősséget jelző szám nem feltétlen fedi amit érzek. Hogy mekkora a méhszáj, nem tudjuk. Mi említettük a kedves nővér hallgatónak, aki továbbra is negyedóránként megnézett, hogy jó lenne ellenőrizni, hogy állunk, és ha kell, történjen meg a következő lépés. Azt mondták, nemsoká jön valaki és megnézi, hogy hat az oxitocin.

18:00

Bő két óra telt el a “mindjárt” óta, és végre bekeveredett egy újabb, aznap már a sokadik doki. Bő 2 ujjnál jártunk, fentebb csavarták az oxitocint, a fájások jobban beindultak, és végre előkerült az aneszteziológus. Megkaptam az epidurálist, azaz az edát. Furcsa érzés volt. Kerestem, vártam, hogy ahogy olvastam, “elvágják” a fájdalmat, de nem történt szinte semmi. Rövidültek a fájások, de az a nővér szerint nem az eda műve. Lezsibbadt a bal lábam. Világossá vált, hogy nem hat az epidurális. Nem jól adták be. Remek! Az egyetlen mentsváram, amibe a lelki felkészülésem alatt kapaszkodtam, nem hogy nem hatott, de a lábzsibadással még ágyba is kötött. Pech…

19.30

A szülésznő, aki nagyon kedves volt, javasolta a gázt. Próbáljuk meg, neki sem jött be az első gyerkőcnél az eda, de a második kettőt gázzal simám megszülte, nagyon ajánlja. Egyébként 3 ujjnál járok. A gáz furcsa volt. Próbáltam jól szívni, mert a szülésznő azt mondta, aki jól szívja, annak hat csak. Ez hol sikerült, hol nem. Furcsa bódult állapotba kerültem, mintha részeg lettem volna attól független, hogy nem tudom milyen az igazi részegség – sosem voltam még berugva. Szóltak előre, hogy rosszul lehetek a gáztól, és ez be is jött. Életem legjobb hányásai voltak azok, amiket akkor éltem át, mivel amíg hánytam, addig sem a fájdalomra koncentráltam. :D Úgy éreztem, nem csillapítja a fájást a gáz, csak az agyam egy zugába zárja a nyavajgást.

Úgy éreztem, agyban távol kerültem a helyzetemtől, és néha mintha kivülről láttam volna magam. Furcsa volt, kissé bűntudatom volt, hogy nem vagyok jelen igazán a saját szülésemnél.

20:00

Jön a finish, érkeznek a tolófájások. Bódult vagyok, félig kába. 4 ujjnyira tágultam, nemsoká eltűnik a méhszáj. A szülésznő szerint ha ügyes vagyok, 9-re meglesz a pici. Már nagyon vártam. Meg akartam szülni. A mellkasomon akartam érezni, az aranyórám akartam a kisbabámmal. Alig volt már erőm, de próbáltam kitartani.

Hogy pontosan mikor toltak át a szülőágyhoz, nem rémlik. Jöttek a fájások, még mindig a gáz hatása alatt voltam, csukott szemmel, alig láttam valamit a történtekből. Hamar kiderül, a picike nem épp a legjobb helyzetben akar jönni, a vérnyomása csökken, vákum kell. Hívták az adjunktust, Ő csinálta a vákumot.

20:45

Fájásonként 3-at kellett nyomni, azt hiszem végül a 6. fájásra született meg a kisfiam. 2660 gram és 51 cm.

Emlékszem arra a földöntúli nyugalomra, ami rám szállt, ahogy megszületett. Minden fájdalmat elvágtak. Csak egyvalami nem stimmelt… nem hallottam a sírást, elfogott a rémület. A picivel arébb mentek, kis idő multán végre felsírt. Isteni hang volt. Miközben készült a varrás, egy nagyon kedves orvos elmagyarázta, mi történt, miért kellett vákum, és hogy jól van a kisfiúnk, de megfigyelésre leviszik az osztályra, reggel láthatom.

Bő két órát pihentem még, mielőtt biztosan fel tudtam állni, hogy lezuhanyozzak, majd levittek az osztályra. Azt mondták pihenjek, reggel pedig mehetek a csecsemőosztályra. Egy pillanatot nem aludtam. Ekkor még nem sejtettem, hogy a szülés ahhoz képest, amilyen napok várnak rám, semmiségnek fog tűnni… (de erről legközelebb).

PicMonkey Collage

Összesen, a magzatvíz elfolyásától a baba születésétéig közel 19 óra telt el. Azt gondolom, lehetett volna könnyebb is. Ha nem telik el olyan sok idő, míg egy-egy döntéssel az orvosok előrébb segítik a tágulást. Ha az aneszteziológus hölgy nem rontja el az epidurális érzéstelenítésem és nem zsibbad el a bal lábam. Mindezek ellenére sem gondolok vissza rossz érzéssel az egészre, még így viszonylag friss szemmel sem. Ez nem egy horror sztori volt, csak egy nagyon-nagyon nehéz nap. Nem haragszom senkire, sőt, hálás vagyok azoknak az orvosoknak és szülésznőknek, akiknek a kezei között született meg a kisfiam.

A leghálásabb mindenek felett Atinak vagyok. Ez egy olyan nap volt, amit nem tudtam volna így végig csinálni, ha nincs végig mellettem a párom. Óriásira nőtt a szememben, és ha lehet, még ezerszer jobban szeretem Őt azóta, hogy ezen átmenünk, együtt. Le a kalappal előtte, mert egy hős volt!

Kemény volt? Igen, az volt. Ijesztő? Igen, a vége abszolút. Megérte? Mindennél jobban! Végig csinálnám újra? Ezerszer is.

22 megjegyzés

  1. Mégegyszer gratulálok ehhez a csodálatos dologhoz! Ügyesek voltatok nagyon, jó egészséget kívánok a kiscsalád mindhárom tagjának! :) Annyi lektorálást engedj meg - nem is én lennék :D - hogy helyesen adjunktusnak írják az emlitett orvosi címet. :)

    VálaszTörlés
  2. Isten hozta Danit! <3 Tetszett, ahogy leírtad a szülést, pont emiatt a szemlélet miatt olvaslak: hogy nem dramatizálod a helyzetet, hanem olyan természetesen gondolkozol. :) Ez szép, szerintem csak így érdemes! :) Remélem jól vagytok, várom a sok sok posztot! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól vagyunk köszönjük, szokjuk egymást és élvezünk minden pillanatot. ^^

      Törlés
  3. Gratulálok! :) Tündéri kis bogyóka! :) Mindkettőtöknek jó egészséget kívánok és várom a következő bejegyzést! :)

    VálaszTörlés
  4. Annyira vártam már a bejegyzést! :)
    Itt is gratulálok Danikához, sok boldogságot és egészséget nektek. :) :*

    VálaszTörlés
  5. Gratulalok itt is ☺ jo egeszseget nektek!

    VálaszTörlés
  6. Gratulalok itt is ☺ jo egeszseget nektek!

    VálaszTörlés
  7. Örülök, hogy jó élményként maradt meg a szülés.
    Csodaszép a kisfiad, sok boldogságot és jó egészséget kívánok az egész családnak!

    VálaszTörlés
  8. Annyira jó volt olvasni ezt a bejegyzést, mert bár nem volt zökkenőmentes a szülésed, mégsem egy horror sztori lett belőle.. nem tudom hogyan fogalmazzam meg, de valahogy úgy éreztem a bejegyzés végére, hogy oké, ijesztő dolog ez még a számomra de tessék itt a példa, hogy meglehet ezt csinálni így is.
    Gratulálok mègegyszer a kis Danihoz, jó egészséget és rengeteg örömteli pillanatot kívánok az egész családnak. 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meglehet csinálni bizony, és meg is kell, mert egyszerűen leírhatatlan boldogság az eredmény amit minden nőnek át kellene élnie! :)
      Köszönjük a jókivánságokat!

      Törlés
  9. Gratulálok a Kisbabátokhoz, tüneményes :-) Nekem fél kettőkor folyt el a vizem, du négy körül tűnt el a méhszáj, azonban végül császároztak, mert nem tudott volna kibújni a baba. Egy hétig azt mondtam soha többetnem szülök, két hét múlva azt mondtam, hogy ha meg tudnám szülni, akkor még ennyi vajúdással is bevállalnám a kistesót. Ma 5 hetes a lányom, ma már azt mondom, ha úgy alakul, akkor elviselek még egy császárt...mert egy tündéri kis életért megéri a fájdalom is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és gratu nektek is! :)

      Örülök, hogy Te is így látod a dolgot.

      Törlés
  10. Először is gratulálok a kis manóhoz, igazi tünemény! :) Mi júni 1-re vagyunk kiírva a drágámmal, de még nagyon jól érzi bent magát! (Én már kevésbé :D) Klinikán vagy a Kenézybe szültél?:) Mi is Debreceniek vagyunk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! ^^
      A Klinikán szültem, de csak a jobb felszereltség miatt döntöttem mellette, ha ne adj baj lenne... de következőnek a Kenézyben szülök. :D
      Neked kitartás és jó egészséget! ;)

      Törlés
    2. Hát nekem választásom nincs, mert nem vagyunk bejelentett lakcímen, szóval tuti Kenézy.. de azt mondják, hogy sokkal emberibbek a dokik,nővérek ott. Na de majd kiderül, remélem most már tényleg nagyon hamar! :D Nagyon szépen köszi! :)

      Törlés
    3. Sima ügy lesz! ;) Vigyázz magatokra!

      Törlés