Pocaknapló | 5 tipp a nyugodt és boldog babaváráshoz

május 30, 2016

Így szülés után lassan 4 héttel, visszagondolva az elmúlt hónapokra öröm és elégedettség fog el. Szuper terhességem volt, összességében tényleg nagyon éleveztem az elejétől a végéig (kivéve mikor nem bírtam a cipőm felvenni a végefelé). Biztos vagyok benne, hogy a bolfog várandósságom nagy részben a hozzáállásomon múlt – és persze azon a szerencsén, hogy elkerült mindennemű rosszullét. Az alapszabályaim tippek formájában adom át, bízva benne, hogy segít másoknak is nyugodtá és boldoggá tenni a várandósságot, mert az a pár hónap maga a csoda.

_DSC4933

1. Soha, de tényleg soha ne guglizz rá semmire sem és messziről kerüld el a gyakorikerdesek.hu-t!

Rettentő sok vizsgálaton kell részt venni a várandósság során, és a végére kész lexikonsorozatnyi papírod lesz a laboreredményekből és ambuláns lapokból. És persze ezek a papírok telis teli vannak laikus számára teljesen értelmezhetetlen rövidítésekkel és orvosi kifejezésekkel. Semmi esetre se kezd el ezeket kifüggni a gugli segítségével, hogy mi a normális érték, mennyinek kéne lennie, mert annak mindig valamilyen probléma a vége. Komolyan! Amit tudnod kell, azzal úgyis megismerkedsz, és bármilyen értéknél eltérés mutatkozna a normálistól, az orvosod fog szólni róla és megbeszélitek a teendőket. Ezen felül bármi kérdésed merülne fel, próbálj meg szakoldalakon és hozzájuk társuló fórumon tájékozódni, semmiképp se a gyakorikérdések.hu-t olvasd, mert ott többet árthatsz magadnak a horror sztorikkal mint amennyire megnyugszol.

2. Ne olvass túl sok szüléstörténetet!

A szülés nagyon kemény, félelmetes dolog, főleg az első terhességkor, de elkerülhetetlen vége a várandósságnak. Ezt egyszerűen el kell fogadni, mert valamilyen úton módon, természetesen vagy ha szükséges császárral, de az a baba bizony meg fog születni. De egyrészt szerintem sokat segíthetet, ha ebben az esetben a célt tartjuk szem előtt, és nem az odavezető utat, másrészt pedig ne olvasgassuk mások szüléstörténetét. Minden eset más, mindenki máshogy éli meg a dolgot. Vannak, akik jobban megszenvedik, míg másokból szinte kicsusszan a baba, nem tudhatjuk ránk mi vár. Én alacsony fájdalomköszöbűnek tartottam magam, de én mondom, akinél nem hatott az epidurális, meg lehet csinálni, nem fogsz belehalni, nem lesz leírhatatlan a fájdalom, ügyes leszel és kész. ;) (Teljes szüléstörténetemért katt!)

3. Hallgasd meg tiszteletből mások tanácsait, de dönts a saját belátásod szerint!

Amint kiderül, hogy babát vársz, biztos, hogy minimum a család de a már gyerekes barátok és ismerősök is akarva akaratlan elárasztanak majd tanácsokkal. Én is mindenféle tippet kaptam a családtól, amik sokszor szöges ellentétben álltak azzal, amit szaklapokban vagy online oldalakon olvastam. Értékelem a szülők tapasztalataiból eredő tippeket, mindig meg is hallgattam, de egyrészt azóta majd 30 év eltelt, másrészt sokszor úgy éreztem, hogy én másképp vélekedek a dologról. Amíg nem tolakodó, addig hasznos meghallgatni másokat, de a legfontosabb, hogy aszerint döntsünk, ahogy mi jónak érezzük. Bízz a belső hangban, az ösztöneidben, még ha most kicsit tanácstalan is vagy, tudni fogod amit kell. :)

4. Zárd ki a negatívat!

Sajnos rengeteg szomrú dolgot lehet hallani a várandósság alatt és előtt is, sajnálatos esetekről, amik nagyon beparáztathatják a kismamát. Emlékszem, hogy a főnökömnek a gratuláció utáni második mondata kb. az volt, hogy “de ne bánkódj majd, ha nem marad meg”. Én meg “ehh… kösz”. Csak mert nekik volt rossz tapasztalatuk, attól még ilyet nem mondunk egy kismamának, pláne nem az első trimeszterben, amiről minden várandós elsőként tanulja meg, hogy a babavárásának talán az a legveszélyeztetettebb időszaka.

Én világ életemben egészséges típus voltam, ritkán vagyok beteg, gyorsan gyógyulok, és erősnek érzem a szervezetem. Úgy döntöttem, nem fogom paráztatni magam, egyszerűen bízok a testemben úgy, ahogy eddig. Kizártam minden negatívat, nem hagytam, hogy bármi is megijesszen, és idegessé tegyen. Ez egy gyönyörű időszak, annak kell lennie, és kész! A babád és Te is rendben vagytok, és egészséges a terhességed, csak erre fókuszálj, és élvezd ki minden szakaszát a várandósságnak.

5. Fogadd el, hogy most Ti vagytok az elsők!

Számomra ez eleinte sokszor okozott gondot, átkapcsolni úgy igazán kismama üzemmódban. Talán azért is volt nehéz, mert a várandósságom feléig gyakorlatilag szimplán husinak éreztem magam, és mindenféle tipikus terhességi tünettől mentesen sokszor hihetetlen volt, hogy várandós vagyok. Nem szeretek tétlenkedni, jövök megyek, teszek veszek típus vagyok, és az, hogy az eddig ismert határaim nem feszegethetem, hanem jóval lazább tempóba kell kapcsolnom, az eleinte nehezen ment. De végül is hallottam eleget a vigyázz magatokra! és a most pihenj amennyit csak lehet! “intelmeket” és elfogadtam.

Talán kicsit nehezen, de végül sikerült magamévá tenni a tudatot, és kiélvezni az előnyöket, kicsit kihasználni a helyzetem. És imádom, élveztem szinte minden percet, még a végefelé is. Egész nap pizsiben lenni, hmm… most megtehettem, a kövi 15 évben biztos nem lesz ilyen. :D Szóval élvezzétek, fogadjátok el, most minden Rólatok szól, és ez így szuper!

Nekem ezek az alapelvek segítettek abban, hogy ne stresszeljem magam a terhességem alatt. Boldog és békés babavárásunk volt, majdnem filmbe illő - ezt kívánom minden kismamának!

4 megjegyzés

  1. 1. A gyakorikérdéseket szerintem amúgy sem érdemes olvasni, mert az ember csak felhúzza magát rajta. Egyes kategóriákban ritka tapló emberek vannak.
    2. valamennyit muszáj olvasni :)
    3. igen, igen
    4. sajnos le kell írnom, vannak rosszindulatú paráztatók is. Pl. nekem a szülés hetében mondta a szomszéd, hogy jaj, most halt meg egy újszülött a városi kórházban. Na ezt most minek kellett??
    5. Ha a környezet segít ebben, ez csak akkor megy. Nekem nem segített. Ettől függetlenül az első terhesség nekem is élvezetes volt, mert nem volt problémám.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamennyit tényleg muszáj olvasni, de egyesek annyira riasztóan írják le, annak aki amúgy is parás, annak jobb ha nem olvas horrorsztorit.

      A szomszédodtól biztos megkérdeztem volna, hogy elment-e az esze hogy ilyeneket mond... nem értem az ilyet. :/

      Törlés
  2. Habár nekem nincs gyerekem és eszem ágában sincs még szülni, nagyon szeretem ezt a féle felfogást, amit leírtál. Szeretnék majd én is pozitív és tudatos lenni ha odakerülök. Annyit hozzátennék még, hogy szerintem az ember párján is nagyon sok múlik, hogy ő hogyan áll a dologhoz. Sajnos vannak olyanok akik nem értik meg hogy esetleg már nem tud úgy pörögni az ember. Vagy a család magyaráz, duruzsol hátulról hogy miért így miért nem úgy csinálod a dolgokat. Sajnos van ilyen...de kívánom mindenkinek hogy így gondolkozzon, mint ahogy leírtad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jogos teljesen, hogy a kispapa hogy áll a babaváráshoz. Nekem ilyen téren is szerencsém volt, mert a párom nagyon lelkes volt végig. :) Remélem szuper várandósságod lesz, ha odaérsz az életedben. ^^

      Törlés