Pocaknapló | Kismama fotózás és helyzetjelentés

április 28, 2016

Őrült sebességgel zakatolunk a kiírt időpont felé (május 31.) és már érkeznek a családtól és barátoktól is a tippek, hogy meddig húzom. Mivel Danika minden mérésen nagyobb, a korát megelőző méreteket mutatott, így nagyon nagy esélyt látunk mindnyájan arra, hogy a jósolt dátum előtt fog megszületni.
Már átkapcsolatam agyban. Nem telik el úgy nap, de szinte már óra sem, hogy ne jutna eszembe a szülés. Az elmúlt hónapban a felkészülésé volt a főszerep. Mindent, amiről úgy hiszem, szükséges, beszereztünk a kelengyelistámról, és a babaszoba is szinte teljesen elkészült - ezt hamarosan meg is mutatom. Részt vettem egy kedves barátnőmmel a Debreceni Klinika Szülőszoba látogatásán is. Ez azért volt fontos, mert így nem a teljes ismeretlennel állok szemben, valamivel nyugodtabbnak érzem magam, hogy tudom, hova kell mennem, és hogy nagyjából mi a menete az egésznek.
Alapvetően nem félek a szüléstől. Inkább a kíváncsiság hajt. Akarom tudni, ha elkezdődnek a fájások, vajon hogyan birom majd. Szerintem alacsony a fájdalomküszöböm, és nagyon meglepne, ha jobban viselném, mint várom. Talán jobb taktika a legrosszabbra készülni. :D Minden esetre biztos, hogy ha lesz rá idő és lehetőség, fogok epidurális érzéstelenítést kérni, mert nem látom értelmét a túlzott szenvedésnek.
Egy esetleges császár gondolatával is megbékéltem. Ha a helyzet indokolja, akkor legyen úgy. Sokan mondják, hogy a császár miatt elmarad a szülés élmény, de szerintem ez nagy butaság. Kiakasztónak tartom azokat, akik szerint a császáros nők nem is szültek. Szívem szerint egy döglött hallal vágnám tarkón, akik ezt így ki merik jelenteni. Mert egyrészt a végeredmény a lényeg, másrészt pedig első a baba és mama biztonsága, örüljünk neki, hogy a mai modern orvostudománynak és technikáknak hála ennyivel nagyobb biztonságban érezheti magát a kismama, mint akár édesanyáink vagy nagyanyáink korában. Az esély pedig meglepően nagy a császármetszésre. A Debreceni Klinika Szülészetén a nők 35%-a nem természetes úton hozza világra a babáját. Szóval a sansz nem kicsi, de akárhogy is alakul, én bízni fogok az orvosaimban. Az egész szülés számomra egy feladat. El kell végezni, más nem fogja helyettem, és a végeredmény csodálatos. És egyébként is, örökké úgysem tarthat. :P
09
Most pedig vágjunk bele a fotózásba! Maga az ötlet még tavaly fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne egy pár profi képpel meglepni a párom, gondoltam elcsalom és amolyan “meglepiiiii” módon nyomunk egy páros fotózást. Majd addig húzódott a dolog, míg teherbe nem estem. Ekkor újraprogramoztam az ötletet, és ezúttal már Atit is bevonva jeleztem, hogy majd ha már látványos lesz a pocakom, de még nem túl nagy, akkor szeretnék egy ilyen fotózást, hiszen életünk új, és csodálatos szakasza ez, muszáj megörökíteni!
A fotósunk, Flóra régi ismerősöm, egyszer, még a Lakkfannal kapcsolatban is dolgozunk együtt, akkor még amolyan neked is jó-nekem is jó alapon. Szeretem Flóra képeit, mert valahogy érzem benne azt a kis pluszt, amitől profi egy képsorozat. Ma már boldog boldogtalan lehet fotós, elég egy jobb telefon meg valami szűrő a képre, és kész, de azt a pluszt beletenni csak a profik tudják. Már hónapokkal korábban jeleztem neki, hogy szeretnék tavasszal pár szép képet. Helyszinül a debrecen melletti Vekeri tavat választottam. Ennek azért van számomra jelentősége, mert itt mondta elsőnek a párom, hogy szeret. :)
0207
2111
Az időjárás tökéletes volt, a tó gyönyörű és nyugodt, imádtuk és élveztük az egészet. S bár én mindig is úgy láttam magam viszont képeken, mint maga a megtestesült katasztrófa, Flórának sikerült még nekem is tetsző pillanatokat elkapni, és nagyon ügyesen instruált minket.
2325
2629
Csodálatos élményben volt részünk, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha teheti, örökítse meg ezeket a pillanatokat, mert olyan gyorsan elrepülnek. Ha minden jól megy, és Danóbaba is partner lesz, akkor egy újszülött fotózás keretein belül találkozunk újra Flórával.
Addig is, marad nekünk most már a várakozás, és a tűkön ülés. :D

18 megjegyzés

  1. Ez már jó nagy pocak, izgalmas így a finisben lenni :) Szépek a képek is.
    Nagyon jól látod a helyzetet, így kell hozzáállni a szüléshez. Ez a szülésélmény nekem fura, hogy már ebben is az élményt kell hajkurászni, felfoghatatlan, de mindenki maga tudja. Az jó, ha jó visszagondolni a szülésre, de a lényeg az egészséges baba és anya!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is úgy érzem, hogy kicsit talán a szülés túl van hipeolva. Az élmény maga a várandósság, és az igazi kaland pedig ott kezdődik, hogy az a kisember elsőnek vesz kint lélegzetet. Na az lesz az élmény. Hogy hogyan jön ki, az részletkérdés, a szülés csak egy kis része magának az egész folyamatnak. Egy nehéz feladat, őrületesen nagy jutalommal. :)

      Törlés
  2. Hű, igen nagy pocakod van már most is! Nekem kicsi volt, közben meg a baba viszonylag nagy lett. Tudtam én, hogy csak befelé nő, éreztem a szerveimen. :D
    Én is hasonlóképp készültem a szülésre, kiváncsi voltam + alacsony fájdalomküszöbbel rendelkező. Végül ezt így utólag naiv felfogásnak tartom, annyira leírhatatlanul fájdalmas volt. De vannak, akik csodálatos élményről, hiperszuper gyors szülésről tudnak beszámolni, szóval hajrá! :) Tényleg nem ez a lényeg, mert az csak utána következik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az én babócám kifele is meg befele is nő, már tuti van 3 masni csomózva a szerveimre. :D

      Törlés
  3. Szia!

    Már egy ideje követem a blogodat, nagyon színvonalas (kismama)blog :-) Engedd meg, hogy hozzászóljak.
    Abban abszolút igazad van, hogy gonosz, érzéketlen, kegyetlen dolog olyasmit mondani, hogy aki nem természetes úton szült, az nem szült, nem igazi anya. Sajnos a magyar anyavilág, ha lehet ilyent mondani, tele van előítéletekkel, meglátod: miért nem szoptatsz, miért csak fél évig szoptatsz, miért szoptatsz 2 évig. Miért alszol vele, miért nem alszol vele. Miért hordozod, miért babakocsizod stb. A legfontosabb, hogy úgy csináld - akár a szülést, akár minden mást -, ami számotokra(!) a legjobb. De. Kérlek, ne írj olyasmit, hogy a szülés túl van hájpolva. Ahogy nem szép dolog leszólni a császáros szülést, úgy a természetes szülést sem! Én természetes úton szültem (bár nem számítottam rá, hogy összejön), és igenis életem legcsodálatosabb élménye volt mindkettő, pedig az első nagyon nehéz szülés volt. Nekem mint természetesen szülő nőnek pont olyan bántó ez a mondat, mint a császárosnak a másik... Ne ítélkezz olyasmiről, amit (még) nem éltél át.
    A másik pedig, hogy írod: "Az esély pedig meglepően nagy a császármetszésre. A Debreceni Klinika Szülészetén a nők 35%-a nem természetes úton hozza világra a babáját. Szóval a sansz nem kicsi, de akárhogy is alakul, én bízni fogok az orvosaimban." Itt nem a te esélyed nagy a császáros szülésre, hanem a kórház orvosai döntenek nagyobb arányban a császármetszés mellett - ami nem feltétlenül pozitívum, sőt! A császármetszés egy nagyszerű dolog annak, akinek szüksége van rá. Nem ellene beszélek, hiszen ha nem lenne császármetszés, én a születésemkor meghaltam volna, tehát gondolhatod, hogy hálás vagyok a tudománynak. Viszont ha nem indokolt a császármetszés, akkor anyának, s főleg babának sokkal jobb élettanilag(!) a természetes szülés. Ezért nem túl korrekt dolog, hogy az orvosok sokszor saját kényelmük érdekében döntenek a császár mellett - s a Debreceni Klinika ilyen magas aránya azt mutatja, bizony szeretnek az ottani orvosok saját kedvükre dönteni. A legfontosabb, hogy megtaláld azt az orvost, akiben minden tekintetben bízol. Ha olyan orvost találsz, aki császárpárti, ám mégis bízol benne, akkor is nyilván őt válaszd, a bizalom és az anyai ösztön a legfontosabb! De ha mást diktál az ösztönöd - ne hagyd magad rábeszélni csak azért a császárra, mert a kórház azt szeretné.
    Akárhogy is lesz, bármilyen úton is szülsz, könnyű szülést, jó egészséget és gyönyörű kisbabát kívánok :-)

    L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lujzi! Engedd meg, hogy elnézést kérjek a félreérthetőségem miatt. Eszem ágában sem volt leszólni a természetes szülést, sőt. Remélem nekem is ebben lesz részem. A hájpolt jelzőt arra értettem, hogy maga az egesz szülés (akar sima akar császár) összességében csak egy kis része az egész babavárásnak. Legalábbis számomra. Ahogy irtam is, egy feladatnak tekintem, mert számomra ez a hozzáállás segít abban hogy ne parázzak rá.

      Itt Debrecenben két kórház van, a Klinika mellett a komolyabb orvosi felszereltség miatt döntöttem. Nem értek az orvostutományhoz, ha a doki azt mondja, legyen császár mert xy helyzet van, nem fogom tudni, valóban kell-e a császár vagy csak így könnyebb a dokinak. Sajnos igen, olvastam/hallottam róla sokat, hogy sok doki szereti egyszerüsíteni saját érdekei miatt a szülést, legyen az akár a gátmetszés kérdése akár császár. Nem értek hozzá, így nem tehetek mást mint az orvosra bízom magam és a döntést. Ha azt mondják hogy x dolog kell hogy a babának jó legyen, akkor x dolog fog történni. Próbálom fejben nem túlagyalni, és már arra a részre koncentrálni, ahol a babám már a karomban tartom. :)
      Ne haragudj, ha megbántottalak a fogalmazásommal.

      Törlés
    2. Ne viccelj, nem haragszom egyáltalán. Igazából főleg azért írtam, hogy bízz az ösztöneidben, és bizony, a legfontosabb az egészben mégiscsak az, hogy lesz egy pont, ahol a babád a karodban lesz, és úgyis csak az számít. Csodálatos pillanat lesz, még belegondolva is csupa libabőr leszek, pedig nem is én várok babát :-D Szép estét!

      Törlés
    3. Azért ne ítéljünk előre :) Az utolsó pontban olvasható,hogy miért magasabb a Klinikán a császármetszések száma: http://debrecen.imami.hu/szuleszetek/debreceni-egyetem-szuleszeti-es-nogyogyaszati-klinika-bemutatkozasa
      Nem úgy indult és nem úgy akartam, de császár lett a vége a szülésemnek. Nagyon bántott a dolog, és az anyatársadalom nagy része valóban megbélyegzi a császárosokat. Amikor olyan ősanyás hozzászólásokat kellett olvasnom egy császárral kapcsolatos cikk alatt, hogy bizonyított tény (!), hogy az így született gyerekek depresszívebbek lesznek, döntésképtelenek, szexuális problémákkal fognak küzdeni, mert kimaradt nekik a már tényleg elcsépelt "születésélmény", akkor mérges lettem. Nem kicsit. A szülés utáni depressziómnak nagyrészt az ilyen előítéletek/elvárások lehettek a táptalajai. Arról már nem is beszélek, hogy 1 hónap után tápszeres lett a gyerek. Mai fejjel, 8 hónap távlatából már nem így csinálnám. El kell engedni a görcsös megfelelni akarást. Persze, jó a természetes szülés, de ne legyen az se katasztrófa, ha nem úgy sikerül. Hidd el, hogy nem ezeken múlik, hogy a kicsi fiad majd vidám, kiegyensúlyozott lesz-e :) ő úgyis a világ legjobb anyukájának fog látni téged :)
      Nem tudom amúgy, hogy te mennyire vagy lelkis ilyen téren, de gondoltam megosztom veled, hátha segít eloszlatni az esetleges aggodalmakat :)
      Könnyű szülést kívánok, és sok örömet egymásban a babával!

      Törlés
    4. Sajnálom hogy ilyen negatívvá tették számodra a császárt. :(
      Annyira nagyon modern világban élünk, hogy már mindenbe mindent be akarnak magyarázni, és túlmisztifikálják a szülést is, de biztos vagyok benne, hogy semmiben sem szenved hátrányt egy császáros baba, sőt, talán picit könnyebb neki is, amiért nem kell végigtuszkolnia magát a szülőcsatornán. Meg egyébként is, egy újszülött babáról beszélünk, egy pici kis ösztönlényről, nehogy már a szülés módja határozza meg a későbbi életét úgy, hogy nem is emlékszik rá...

      Szerencsére nem vagyok ilyen téren túl lelkis. A szüléssel kapcsolatban abszolút azt gondolom, a cél a lényeg, és nem a megtett út. Így is szerencsés vagyok, mert tényleg remek volt eddig a várandósságom, se egy hányás, de még rosszullét se nagyon.
      Eleinte féltem a császár gondolatától, de most már elfogadtam a lehetőségét, és ahogy fentebb is írtam, ha azt mondják, az kell, akkor az lesz, azt hiszem egy bizonyos ponttól kezdve nem rajtam múlik, hogy hogyan történnek a dolgok. Csak legyen minden rendben a kismókussal. :)

      Köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalatod, és remélem ha úgy szeretnéd, lesz alkalmad következőnek jobban és másként megélni ezt a dolgot. :)

      Törlés
    5. Terhesség alatt/friss anyukaként amúgyis kicsit érzékenyebb az ember (biztosan a hormonok :D), de az tök szuper, hogy te ilyen jól és higgadtan látod a dolgokat. Ezzel a szemlélettel biztosan egyszerűbb lesz a kezdeti nehézségeket is átvészelni :)
      Ahogy írtam a kommentem végén, már máshogy csinálnám a dolgokat, a felesleges aggodalmak helyett legközelebb igyekszem majd jobban megélni a közös pillanatokat a manóval az elejétől fogva :)
      Tényleg drukkolok neked, hogy minden rendben legyen, és alig várom már, hogy a kis jövevényről olvassak :)

      Törlés
    6. Az igazság az, hogy most még működik a higgadt hozzáállás, aztán lehet, ha kezdődik akkor totál beparázom és kiborulok. :D Bár az már kiderült az utóbbi években, hogy "vészhelyzetben" is helyt tudok állni, remélem menni fog az agykontroll a szülés alatt is. :)
      Én is várom már, hogy írhassak róla. :))

      Törlés
  4. Nagyon hangulatosak és szépek lettek a képek, nagyon aranyos pár vagytok. :)
    Én ugyan nem vagyok várandós, de ha a szülésre gondolok borzasztóan félek.. mondjuk ez lehet a volt kolléganők rémtörténetei miatt van, vagy egész egyszerűen még nem érettem meg a feladatra (de remélem lesz ez jobb is). :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh, kész horrorsztorit én is kaptam bőséges részletezéssel, de két választásom azért van hozzáállás téren; vagy félni fogok vagy azt mamtrázom hogy könnyű és sima szülésem lesz. Utóbbi jobban bevált. Nem is olvasom mások eseteit és nem.is fogadok el más opciót. 😁

      Törlés
    2. És Te csinálod jól. ☺ Abban mindenki egyetért, hogy minden szülés más és előre senki nem tudhatja az övé milyen lesz. Amúgy nem értem az embereket, minek kell ijesztgetni a másikat, főleg egy kismamát, no mindegy, az emberek már csak ilyenek.
      Én mindenesetre problémamentes és könnyű szülést kívánok Neked. 😊

      Törlés
    3. Oh, szerintem ez ösztönös, hogy imádják a negatív élményeket megosztani az emberek a másikkal. :D

      De nem érdekel, ahogy írtad, minden eset más, bízom benne, hogy az életemet kísérő könnyedség a szülésben is megmutatkozik majd. :D De ha netán horrorsztorim lesz nekem is, akkor se fogom később mindenki orra alá dugni az esetet. :)

      Törlés
    4. Szerintem rettentő gonosz dolog beszólni a kismamáknak meg riogatni, ember az ilyen? Nekem két császárom volt, simán indult mindegyik de császár lett a vége és teljesen meg vagyok elégedve vele. Pláne hülyeség beszólni emiatt, amikor tényleg minden 3. anya császárral szül. Lennének nekem is beszólásaim, de nem vagyok bunkó. A természetes szülésnek is vannak hátrányai, csak arról senki sem mer beszélni, mert mi az, hogy nem boldog, amikor ott a baba??? Szóval egyik sem könnyebb, pár év múlva meg teljesen mindegy lesz, hogy meddig szopott meg hogyan született, ha egészséges.

      Törlés
    5. A lényeg mindenképpen az, hogy baba is és mama is jól legyen. A természetes szülés kemény meló a kicsinek és az anyukának is, ilyen szempontból a császár mondhatni "kényelmesebb és gyorsabb" mindenkinek.

      És igen, az a fontos amit írsz, hogy mindegy hogy volt, a lényeg az hogy egészséges legyen a gyerkőc. :)

      Törlés
    6. Nem vitatkozni akarok, de 15 centi hosszú sebbel ellátni a gyereket annyira nem kényelmes, de gyorsabb, ha nincs előtte vajúdás. Valaki közben szenved, van, aki meg utána. A császárnál utána jelentős az összenövések száma, ami komplikálja a következő császárt. Mindegyik eset lehet szerencsés és könnyű meg van, amikor akad ez-az. Előre sosem lehet tudni, de a lényeg a pozitív hozzáállás és a bizalom az orvosban, szülésznőben!

      Törlés