Pocaknapló | Kérdések, amikkel a várandósság alatt biztosan találkozol

március 17, 2016

Amióta megtudtuk, hogy babánk lesz, folyamatosan kérdésekkel találom szemben magam. Egy részét mások teszik fel, egy részével pedig csak úgy találkozom, miközben csinosítom a kelengye listám, olvasok témákról, próbálok felkészülni arra, ami ránk vár.

Első babás kismamaként a legtöbb kérdés általában újabb kérdéseket vet fel bennem, és sokszor meglepődöm, hogy “hja, ilyesmire is gondolni kell?”. Ezeket a mondhatni kardinális kérdéseket gyűjtöttem most össze, megválaszolva a saját jelenlegi álláspontommal.

baba

Van fogadott orvosod? Kinél fogsz szülni?

A legelsők között szegezték nekem a kérdést, amit azóta is sokszor feltesznek nekem. Az első reakcióm kb. annyi volt, hogy “miért, az is kelleni fog!?”. Akkor még nem tudtam érdemben nyilatkozni a témában, főleg úgy, hogy még azt sem fogtam fel, hogy várandós vagyok.

Nem akartam elhamarkodottan dönteni, így beleástam magam a témába jó alaposan. Százak eseteit és véleményét olvastam el tucatnyi fórumon, és végül két nagyon fontos dolgot szűrtem le. Az egyik, hogy akik fogadtak orvost, azok között páran rosszul jártak, mivel az orvosuk az épp szükséges időben épp nyaralt, konferencián volt, mással szült stb, illetve olykor a többi egészségügyi dolgozó negatívan diszkriminálta a kismamát csak mert magán orvosa van. A másik konklúzió szerint azok a nők, akiknek nem volt magánorvosuk, szinte egytől egyig mind elégedettek voltak az ügyeletes orvosokkal, szülészekkel és nővérekkel. Egyértelműen az jött ki az egészből, hogy aki fizetett jó sok pénzt, azok nem mindig kapták meg az ellenértékét, azt a figyelmet, azt az ellátást, ami miatt a fogadott orvos mellett döntöttek, míg a doki nélkülieknél minden rendben volt. És ez elég sajnálatos eredmény…

Ezek alapján döntöttem úgy, hogy nem fogadunk fel orvost. Nem akartam megadni a lehetőségét annak, hogy esetleg hátrányom legyen bármikor is belőle. Mivel szerencsére egészséges babavárásom van, nincs semmi extra vagy veszélyeztető tényező (ikrek, cukorbetegség, magas vérnyomás, egyéb betegségek) így nem lett magándoki. Bízom benne, hogy ha majd eljön az idő, és szülni megyek, lelkiismeretesen segít majd mindenki, teszik azt, ami a feladatuk a legjobb tudások szerint.

Együtt fogsz aludni a babáddal?

Alapvetően nem tervezem az együttalvást. Azon dolgozom minden erőmmel, hogy egy szerethető, kényelmes babaszobát alakítsak ki, amiért fájna a szívem, ha nem lenne kihaszálva. Természetesen a biztonság kedvéért a közelben leszek, főleg az első hetekben, de jobbnak látom, ha Danó majd az ágyában alszik. Biztos vagyok benne, hogy nagyon éberen fogok aludni (mivel egyébként sem vagyok egy mélyen alvó), és ha a baba mellettem lenne, annyira éber lennék, hogy gyakorlatilag le se tudnám hunyni a szemem.

Úgy gondolom, hogy akármennyire meghitt és bensőséges az amikor a baba a szülők között pihen, hosszú távon talán nem jó döntés a pár kapcsolatára nézve. Egy baba érkezése nagy változással jár, és ez a változás nem kerüli el a szülők közti kapcsolatot sem. Szerintem nagyon fontos, hogy ne felejtsük el a bab érkezését követően, hogy nem csak egy család vagyunk, hanem azon belül mi ketten egy szerelmes pár is. A családban megannyi kapcsolat van. Szülő és gyermek között, testvérek között, és természetesen a legelső kapcsolat, amire a család épült, az a férfi és a nő viszonya. Szerintem sok pár hajlamos a kapcsolatukat alárendelni, háttérbe szorítani mikor baba érkezik, persze nem tudatosan, de ez hosszútávon elhidegülést és akár elválást is okozhat. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy kis energiát és időt tudjunk tudatosan szánni egymásra. A babával való alvást pedig komoly hátráltató tényezőnek érzem ebben az ügyben.

Cumi vagy nem cumi?

Na ez még az igazán fogós kérdés. Úgy készülök, hogy ha nem muszáj, akkor inkább nem szeretném, de a listán rajta van, biztos, hogy be fogok szerezni egy-két darabot. Ha ezen múlik a baba nyugalma, ez tesz majd jót neki, akkor hajrá. Merem remélni, hogy ha ésszel kezeljük a témát, akkor a leszoktatás sem lehet túl nehéz. Az én cumim a cica vitte el, és nem emlékszem, hogy ez nagy lelki törtést okozott volna, illetve anyukám elmondása szerint se viselt meg. Ahogy bátyámat sem. Tehát elvileg csak hozzáállás, és következetesség kérdése, hogyan kezeljük a témát.

Kókuszmatracon vagy sima szivacson fog aludni a pici?

Na erről aztán tényleg mindenki mást gondol, vannak érvek és ellenérvek mindkét típus mellett, nehéz dönteni. Összességében egy jobb minőségű szivacsmatrac mellett tettem le a voksom, mert a kókuszmatracoknál, habár sokan és sokféleképen dícsérik, azt érzem, kicsit túl nagy a “hájp”. Hogy ez is kicsit olyan dolog, amit jobban és drágábban el lehet adni, ha azt mondjuk, ez spéci cucc a babának – hiszen a csemeténkért bármit, igaz?. Egy ismerőséknél két kókuszmatrac is elkezdett penészedni, ami persze simán lehet annak az oka, hogy esetleg nem megfelelően lett kitisztítva, vagy bármi más egyéb tényező, de mégis ez a negatív eset amit ismerős élt meg erősítette meg bennem a döntésem.

Kézi vagy elektromos mellszívó?

Van, akinél beindulnak a dolgok, és tud szoptatni, más anyukáknak sajnos nem megy. Szerintem minden nő, aki kihord, megszül és nevel egy babát, az hős. Senki sem kevesebb attól, hogy ha esetleg nem tudja a babáját a klasszik módon szoptatni. Nem tudom, nekem lesz-e tejem, jó lesz-e Danónak, csak bízni tudok benne, hogy menni fog, és ha igen, könnyen lehet, hogy több lesz, mint amennyit a baba kér. A tej viszont nem maradhat, ha “felesleg” van le kell szívni.

Összességében a kézi mellszívókat az különbözteti meg az elektromostól, hogy kisebb a kapacitásuk, tovább tart lefejni. Viszont ha csak kicsiket kell fejni, akkor bőven tökéletes egy kézi is, így a logika jegyében kézi mellszívót fogok vásárolni – már csak azt nem tudom, pontosan melyik márkát válasszam. Várom a tippeket! :)

 

A teljes igazság az, hogy a legtöbb kérdéssel kapcsolatban csak elképzelésem van, és álláspontot szigorú értelemben véve nem tudok vállalni, mivel minden majd attól a kis emberkétől függ, aki épp most rendezi át odabenn a szerveim. :D Abszolút azt vallom, hogy alkalmazkodnunk kell majd a picikéhez, ami közben sokminden megváltozhat bennünk.

Írjátok meg kommentben a véleményeiteket, illetve a személyes tapasztalataitokat, hogy mely kérdésekben hogyan változott a hozzáállásotok, kíváncsi vagyok!

5 megjegyzés

  1. Hihetetlen ezeket a posztokat olvasni , a legjobb barátnőmmel még a Lakkfanos korszakban "ismertünk" meg.
    Gratulálok tiszta szívből!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye milyen furcsa, és hogy szalad az idő? :)
      Köszönöm! ^^

      Törlés
  2. A lényeg, hogy mindig legyen B terv.
    Nekem fogadott orvosom volt, akihez addig is jártam magánba, elégedett voltam vele. Tegyük hozzá, hogy vidéken a "tarifa" olcsóbb és nincs szabott ár.
    Az egy ágyban alvás a babával és a külön szoba között van átmenet, pl. mózes vagy kiságy az ágy mellett. Ami szeret a baba! Nálunk csak pár napig volt együtt alvás.
    Cumi jó, ha van :) De nem minden baba szereti. Van, akinek rongy kell vagy az ujja vagy semmi.
    Nem tudom, hogy sikerült bepenészednie a kókuszmatracnak? :O Tényleg annyiféle remek matrac van, hogy inkább örülni kellene, hogy lehet választani, nem egyféléhez ragaszkodni.
    Nekem volt kézi mellszívóm, de nem használtam, mert pont elég tejem volt, nem fejtem. El is adtam. Nem kell a felesleget lefejni, mit csinálsz vele? Akkor kell fejni, ha más eteti a babát később. Sok baba nem issza meg a fagyasztott-felengedett tejet. Próba-szerencse. Igazából amire rájöttem, hogy mindenkinek más válik be, próbálgatni kell, mi jó nektek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alapjában véve úgy állok hozzá, hogy ezek az alap elképzelések, aztán majd alakítjuk a dolgokat ahogy a babának jó. :)
      Nálunk elég picik a szobák, egy mózes vagy kiságy nem férne el az ágyunk mellett, így én költözök a babaszoba mellé, a nappalira a kanapéra, onnan szó szerint 1.5 méterre lesz a babó.
      Igazság szerint a fejés dolgot a család nőtagjai, meg egy két férfi mondta, hogy biztos kell majd, így vakon rájuk hagyatkozva a téma bővebb utánajárását kihagyva gondoltam, hogy kelleni fog. De jó, hogy felhívtad erre a figyelmem, látod, ez is egy ilyen "jaaa, nem muszáj fejni?!" felismerés. :)

      Törlés
  3. Hát igen, a millió kérdés, kétely.....orvos, nekem sokáig nem volt, én voltam a "csak szülésznőm lesz" dolog élharcosa, aztán pofon az élettől és kellett a doki is, de nyilván mindig az a legfontosabb, hogy a Baba jól legyen, úgyhogy most már nem szülnék doki nélkül. Én pedig pont azt tapasztaltam, hogy akinek nincs dokija azt nézik ki, de hát minden eset, minden helyszín más.
    Együtt alvás: azt gondolom, hogy itt is az a jó, ami a Babának jó. Dorka nagyon önálló, egyáltalán nem szeretné ha vele aludnánk, altatni sem lehet, külön szobában, sötétben alszik estétől reggelig, magának alakította ezt ki. Véleményem szerint ez mindenkinek jobb, ugyanis így tud ő is és mi is kipihenten ébredni, és összebújni napközben is lehet, nem kell ahhoz együtt aludni, de ha az együtt alvást igényelte volna, akkor természetesen így tennék, ezért is vettünk ágyat a szobájába is. Nyilván az Anya-apa vonalnak is jobb így, illetve reggel óriási mosoly fogad minket mikor átmegyünk,ami a napom egyik legjobb része.
    Cumi: gyakorlatilag az első pillanatban bele tette a háziorvos a gyerek szájába úgy, hogy meg se kérdezett minket! Épp akkor jöttünk haza a kórházból és pakolgattam mikor csengetett, így észrevette, bele is rakta a síró gyerek szájába. Azóta Dodi szereti a cumit, ez van, az, hogy mit szerettem volna anno, az most mellékes.
    Matrac: Nekünk sima matrac van, szeretjük, semmi rosszat nem tudok róla mondani:)
    Mellszívó: gépim van és annak idején mikor kellett azt gondoltam, hogy a világ legjobb találmánya,bár tény, hogy kézit soha nem próbáltam.

    VálaszTörlés